Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

i6o xeniumot, ajándékot adtak, rendesen csak a világiaknak, pl. valamely vallásos könyvet; ig}- 1725-ben P. Nicolai Causini : »De regno Dei«-a müvének II. kötetét (az elsőt az előző évben adták). A kik ily ajándékot kaptak, viszont a kongregációnak adtak pénzbeli ajándékot, igy az -említett évben összesen 25 rajnai forintot, maga a kongregáció rektora 5 rajnai frtot, a pannonhalmi főapát pedig egy darab aranyat adott. d) A Mária-kongregáció vallási gyakorlatai, önmegtagadásai. A társaságba fölvett tagok szigorúan kötelezték magukat, hogy a vallási gyakorlatokat a legnagyobb buzgósággal végzik. Nem is vettek fel senkit, mint az 1687-iki könyviró följegyzi, ha csak meg nem igérte, hogy valamely külön ájtatossággal rójja le tiszteletét a bold. Szűz iránt. Számosan voltak, a kik naponkint egyszer, kétszer, sőt háromszor is elmondták az olvasót, egyesek ugy imádkozták el, hogy éles fát tettek a térdök alá. Mások nem mentek el a piacon álló szobor előtt a nélkül, hogy az Üdvözlégy Máriát el ne imádkozták volna. Ez ájtatosságokat aztán rendesen szigorú önsanyargatással hozták kapcsolatba. így sokan voltak, a kik Mária tiszteletére kilenczszer irták le nyelvökkel az Üdvözlégy-et ugy, hogy nyelvökből bőségesen serkedzett a vér. (1688.) Volt olyan is, a ki a nagyhét minden napját máskép tisztelte meg: hétfőn egész nap ciliciumot viselt ; kedden tövises korbácscsal verte magát, pénteken egy álló óráig állt egy helyben kiterjesztett karokkal. 1632-ben a böjtben a tagok nagyon kérték a ciliciumot és korbácsot ifjú hajlamaik szelidítésére : s ebbe a rektor, P. Beleczi szívesen beleegyezett. 1638-ban is nagy buzgósággal gyakorolták az önsanyargatást nemcsak a tanulók, hanem a külső tagok, sőt a nemkatholikusok is, hetenkint háromszor : szerdán, pénteken és szombaton. Akadt sok tanuló, a kik önmegalázásból térdeltek mindaddig, mig előttük valamennyi iskola tanulója elvonult. Mások inkább szállásukat hagyták el, mintsem hogy a rosszra engedték volna magukat csábíttatni. Akadtak többen, a kik alázatosságuk kimutatására a Mária-szobor előtti tért söpörték fel ; megtették ezt előkelő származásúak is. Egy tanuló türelmesen viselte el az arczulütést azért, mert feleletet nem adott ; egy másik, még pedig gyermek (O imitandum viris omnibus exemplum ! kiált fel az évkönyviró) a verést hálával és jótéteménnyel viszonozta. Egyesek az alsóbb osztályuakkal verették magukat nyilvánosan ; mások tőrrel szurdalták testöket s annyi vérök folyt el, hogy elbágyadtak bele ; sokan erőszakkal vitték el az önsanyargatás eszközeit az elöljáróktól. Egy másik tanuló rossz hajlamának csillapítására a kis ujját, a melyről azt hallotta, hogy legközelebb van a szívhez, forró viaszban tartotta mindaddig, mig csak össze nem égett. S mivel másnapra feladatát kellett megírnia, arra kérte a bold. szüzet, hogy gyógyítsa meg ujját : s csodálatos ! — mondja az évkönyviró, az éjjel teljesen meggyógyult. Sokan arczul verték magukat s annyira, hogy főfájást kaptak bele ugy, hogy vissza kellett őket tartani. Egyesek nagyszombaton