Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

lói ugy követték az egyesületi zászlót, hogy nehéz keresztet vittek vállukon, s a körülállók, a kiknek nem jutott, irigykedtek rájuk. Sokan megvonták maguktól nagy böjtben a főtt ételt ; voltak, a kik egész éven át nem is ettek főttet. Különösen nagyban gyakorolták az önmegtagadás e módját nagyböjtben és a farsang három utolsó napján ; igen sokan alig ettek a három napon s folyton vallási ájtatosságokba merültek, mások megvonták maguktól még a megengedett dolgok élvezését is ; nem ettek a friss gyümölcsből vagy vizet sem ittak, bár iszonyú szomjúság gyötörte őket. Az alsóbb osztályúak kivételével a többiek mind súlyos böjtnek vetették alá magokat az egész év folyamán. körmenetek. A kongregáció az önsanyargatást sokszor nyilvános körmenetek alkalmával is gyakorolta, különösen nagyböjtben s első sorban a nagyhéten. Ez alkalomra külön ruhák voltak, a melyeket magukra öltve korbácsolni kezdték testöket ; rendesen a templomban kezdték meg, azután körmenetben kerülték meg a piacot s ismét a templomba mentek vissza. 1703-ban a nagyböjt három utolsó péntekjén tartották a körmenetet s mivel sokan nem jutottak ruhákhoz, húsvét napján folytatták az ostorozást, s mivel ekkor sem jutottak valamennyien egyszerre ruhához, nem borzadtak meg attól sem, hogy másoknak véres ruháját vegyék magukra. 1709-ben 137-en korbácsolták magukat s utánok még 35-en kérték el eszközeiket, nagyobbára nem tagok, s főleg katonák, a kik egy álló óráig verték magukat két korbácscsal s sokan még az Úr koporsója előtt is ostorozták magukat annyira, hogy a körülállók szeméből könnyeket facsartak ki. 1735-ben kedvező idő levén nagypénteken, az ostorzók kimentek a piaczra s a szobor megkerülése után visszatértek az iskolába. Es pedig .1 rhetorikai osztályba csak tanulók: bölcselethallgatók és humanisták; a költészeti osztályban pedig külső tagok ostorozták magukat. Ezeknek aztán német, amazoknak latin elmélkedést olvastak fel. Később az önsanyargatás e módjával mind jobban felhagytak, mert az évkönyvek később nagyon szükszavulag emlékeznek meg róla. A kikölcsönzött ruhákért sokszor tekintélyes összeget kapott a kongregáció; igy az 1726. feljegyző említi, hogy pusztán nagypénteken is 9 rajnai frtot vett be a kikölcsönzött ruhákért. Ez ostorozó körmeneteken kivül tartottak még sok alkalommal körmeneteket, sőt az is szokásban volt, hogy idegen bucsusokat is fogadtak a város határában ; igy a Komáromból Jakab napjára Lébenybe induló processziót. A nagy böjtben pedig rendesen a kálváriára is ment körmenetileg az egész ifjúság. Rendesen a nagyhéten tartották e körmenetet; egyes esetekben a nagyböjt valamely másik napján, mert a nagyhéten az ifjúság jó része már haza távozott. Az egyik évkönyviró azt tanácsolja, hogy reggel 7 órakor kezdjék meg a körmenetet, mert akkor visszaérkeznek 11 órára, a mikor m ebéd ideje van, s igy a házirendet nem zavarják. Az 1766. évkönyv egész részletességgel beszéli el a körmenet rendjét és lefolyását. Márczius 11-én egyedül a kongregáció tagjai vettek részt a 11