Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— 12 — szeltek. így a fölmerülő tervek között különösen egy nagyobb szeszgyár építésének szükségessége kötötte le leginkább polgáraink figyelmét s e körül megindult eszmecsere csakhamar testet öltött, a társaság együtt volt, mely erre a czélra részvények jegyzése mellett a szükséges pénzt összeadta. S a mi bennünket leginkább érdekel, azt is elhatározták, hogy ezen szeszgyárat és összes melléképületeit az az előtt gazdasági kertként használt homokgödöri területnek eddig nem bolygatott részén fogják fölépíteni. Miután minden kellő rendben volt, a nagy arányú építést megkezdték, óriási erővel folytatták, mig be nem fejezték. De még többet is tettek. Nemcsak fundamentumokat ástak, mert a nagy épület mellett is édes-keveset találtak volna a földben, hanem elhatározták és foganatosították azt is, hogy a kissé egyenetlen talajt rendezik : az emelkedéseket leássák, a mélyedéseket betöltik s ezen fölül az építéshez szükséges homokot is innen bányászszák. Ilyen nagy arányú munka, földforgatás mellett méltán lehetett reményleni, hogy a régiségekben gazdag területen sokat fognak találni, hogy az egykor földbe temetett tárgyaknak nagy része ismét napfényre fog kerülni. A mi meg is valósult. Az érdekes ásatásokat szabad időmben folyton figyelemben kisértem, hogy láthassam azon körülményeket, melyek között ereklyéink előkerülnek, s a melyek emlékeink egykori tulajdonosaira s azok életmódjára nem kevés világosságot árasztanak. A mi a rómaiak itt levő temetőjét illeti, a jelenlegi ásatásokból kiderült, hogy az nem nyúlt messze kifelé, csak azon szeszgyári épületekig, melyek a város felé vannak, s az előforduló sirok egymástól meglehetősen távol estek. Minden egyes sirban több tárgy feküdt : poharak, korsók, kis üvegedények, tányérok, egyikben szép arezzói tál is volt kivül szőlővenyigével díszítve. De találtak római tárgyakat elszórtan, sirokon kívül is. De mindezeket nagyban fölülmulta a népvándorláskori emlékeknek nagy száma. A talaj fölszinének leásása s a fölásott földnek elhordása után sürüen egymás után tárultak elénk a tűzhelyek vagy tüzpadok, vagyis vörösre vagy sárgára égetett kisebb földterületek, melyeken a talajnak szine s a közelben található hamuréteg és szénmaradvány szerint hosszabb ideig tüzeltek. A tűzhelyek mellett, vagy azok közelében középnagyságú fazekakat, poharakat, fedőket, nagy ritkán tányért,