Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— 13 — nagy széles fenekű tálat és töredezett korsót találtak ; elszórtan régi sarkantyúkat, nyilcsucsokat, lándzsahegyeket, sok kulcsot, néhány kést, serpenyőt, fúrót, ásót, vésőt és több más olyan tárgyat, melyeket tárgyaink korának megállapításánál alább említek föl. Kengyel és zabla szintén került elő. Mielőtt tárgyaink korát s azok leírását megkezdeném, előbb tűzhelyeinkről, az edények fekvéséről s azok tartalmáról kell egyet-mást elmondanom. A tűzhelyek, mint már említettem, nem voltak nagyméretűek, körülbelül egy méter átmérővel birtak és rendesen ökölnyi nagyságú gömbölyű kövekkel voltak körülvéve. Miért tették ezt ? Azért-e, hogy az edényeket megtámaszszák velők ? Aligha, mert az edények elég széles talpuak, könnyen föl nem dűlnek ; vagy talán annak megakadályozására, hogy a szikrák könnyen szét ne szóródjanak és másutt bajt, kellemetlenséget ne okozzanak ? Yalószinü. Ennél sokkal érdekesebb az a kérdés, kik tüzeltek itten. Talán pásztorok ? A sokféle vélekedés között ez is fölmerült ; de ez lehetetlen, mert a tűzhelyek nagy száma és sürü előfordulása, valamint a tűzhelyek körül látott egyéb körülmények e vélekedésnek ellenmondanak. Azt sem lehet elfogadni, mintha ezeken a pontokon lettek volna a rómaiak máglyái, melyeken hallottaikat elégették. Igaz, hogy ez a szokás, bár nem általánosan, nálunk is divatozott a rómaiak korában ; az is tény, hogy a homokgödöri területen több hamuvedret, a gazdagoknál üvegurnákat találtak, sőt néhány helyen a földben aszbeztet is leltek, melyet a rómaiak arra használtak, hogy azzal mint eléghetetlen anyaggal hallottaikat beburkolják, s így megakadályozzák, hogy az elégetésnél a hallott hamuja a föld porával össze ne keveredjék. Azonban egészen más gyártmányok a római hamuvedrek, mint a tűzhelyek mellett talált edények. Egy szempillantás elég reájok, hogy a köztök levő óriási különbséget észrevegyük ; más az alakjok, más, finomabb az anyaguk és technikai kivitelük is egészen eltérő. De tartalmuk is megczáfolja ezen állítást : nem emberi hamvakkal, hanem vagy pusztán földdel, vagy ép apró állati csontokkal kevert földdel valának tele. Az ásatásokkal foglalatoskodó munkásnép és mások látva a tűzhelyek nagy számát és mellettök talált egyéb harczi és háziszereket, gyakran mondogatták egymásnak, hogy ez a hely nem lehet más,