Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

A XVI. SZAZAD SZATÍRÁI. i. A SZATÍRA EREDETE ÉS SAJÁTSÁGAI. A költői műfajok eredetét a görög talajon szokás keresni, mert itt történt természetes fejlődésük és kialakulásuk. Valamint a római, úgy a többi európai népek költészetének is a görög képezi alapját, mint azt a legtöbb költői műfaj neve is bizonyítja. A rómaiak nemcsak érezték, hanem el is ismerték a görög irodalom hatalmas befolyását, épen azért nem kis önérzettel és büszkeséggel emlegetik, hogy teremtettek műfajt, a mely ment minden görög befolyástól. Ez a «Graecis intactum carmen»

1) a szatíra. Neve, eredete tisztán római. A görög a szatírát, mint különálló költői műfajt, nem ismerte, jóllehet a gúny legrégibb költői termékeikben előfordul (pl. Homérosznál az Iliász Il-ik énekében Therszitész vagy némely hősök és istenek szerepe), sőt az iamboszi költészet merőben gúnyos irányú volt, melynek fő képviselői: Arkhilokhosz, Szimonidéz és Hipponaksz. E költői irány sajátos jellege, hogy élő személyek elleni gúny fegyHör. I. k. 10. sat. Fuerit Lucilius, inquam, Comis et urbánus, fuerit limitatior idem. Quam rudis et Graecis intncti carwinis auctor etc 1»