Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 30 nyos áruitatóságod, azért bátor ne szépíts isten előtt magadat, mert tudja, hogy áruló vagy. Balassa M. : Én annak szoktam vala nevezni, személyemnek kedvezvén. Érsek : Menj tovább, mert azt nem tagadhatod, hogy áruló volnál. Balassa M. : Hogy megbékéllék királyné asszon Fráter Györgygyei, kinek annak is az asszonnak erős hittel megesködtem vala, és levelet is adtam vala róla, ismeg királyné asszont elhagyám és Fráter Györgyhez állék. Érsek : Tehát téged eskövés nélkül soholt nem hittenek meg, még azzal sem tarthattanak pedig meg. Balassa M. : Én a hitet mindenkor annira böesüllem, a mennire látom, hogy hasam és erszényem teljesedhessék belőle; annak kivüle sem hitem, sem istenem. Érsek: Elfelejtettem volt még a szegén Ország Lászlónak dolgát, kit igaz és szabad utában meglesél és megmordálál, marháit eltolvajolván és megfosztván bátyáddal egyetembe. Balassa M. : Ahhoz ketten voltunk, nemcsak enmagam; szegén bátyámmal, Balassa Zsigmonddal voltam ketten. Érsek: Nem szeretek efféle gyónást,, igen szépíted magadat, mondj többet. Balassi folytatja gyalázatos bűneit, kisérve az érsek korholó megjegyzéseivel. Végre hosszú bűnlajstrom felsorolása után száz gírát igér az érseknek, ha ügyében a fejedelemnél közbenjár. Az érsek megígéri s Balassa kérésére rögtön fel is oldozza. Az erkölcstelenség és czinikus durvaság netovábbja a szerep, a melyet az ismeretlen szerző a két embernek tulajdonít. Csak nagy gyűlölet és fanatikus türelmetlenség diktálhatta tollába, hogy a különben jeles Oláh Miklós érseket, mert bizonyára nem érthet mást alatta, ily gyalázatos szerepre kárhoztassa, hogy a szentséggel valóságos kereskedést űzzön. Sztárainak nyers dialógusai és Horvát András kíméletlen kifakadásai annyira nem sérthették a katoliczizmust, mint e névtelen darabnak gyónási jelenete. Az ötödik rész az atyjához egészen méltó fiának Balassi Boldizsárnak lelkületét festi. Szerepelnek még Tamás és Péter deákok