Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 22 — hálátlansággal fizet, ezért már keményen büntetni kezdi. Nincsenek már jó fejedelmei, mert zsarolnak, hitetlenek, üldözik a hit igaz szolgáit, de Isten haragja nemsokára lesújt az egész nemzetre. A befejezés is keserűség, fenyegetés és szemrehányás a siket magyaroknak. Részben didaktikus, részben szatirikus költemény Az Istennek irgalmasságáról s ez világnak háladatlanságáról. A bevezetés négy versszak, melyekben általában festi a világ romlottságát és ezzel szemben az Isten irgalmasságát. Ennek bebizonyítására terjedelmesen elbeszéli a szentírás nyomán az elsó' ember bűnbeesését s az e miatt keletkezett isteni haragot, mely Ádám minden utódaira átszármazott. Isten megkönyörült a romlott emberen s fiát küldé váltságunkra, a miből megtetszik nagy irgalmassága. Krisztus a öldön járt, sok jót és csudát művelt, de a háládatlanok kereszthalálra vitték. Föltámadása után apostolait elküldötte világszerte az igaz hit tanítására, mégis sokan vannak most is, kik nem Krisztusnak, hanem a pápának hisznek. Gúnyos hangon támadja itt a bucsujárást, a szerzetes életet, a böjtöt, nőtlenséget, misemondást, gyónást s mindezt bolondságnak tartja, mert nincsenek benn a credóban. Ezután kemény kifejezésekkel fordul a magyari urakhoz, a kik még a czigányokat is megtűrik, de üldözik az igaz hit prédikátorait; a fösvénységtől, hitetlenségtől és tisztátalanságtól nem félnek, ezért haragudott meg az Ur s büntetett bennünket törökkel és némettel. Majd az egész nemzethez intézi szavait: Te magyar nemzet kemény nyakó vagy és igen siket vagy Nagy sok jó tanács, isteni beszéd rajtad semmit nem fog, De majd meglátod, miképen jársz, ha az Isten elhagy. Végül majd fenyeget, majd szánakozik a szegény magyaron. Tisztán didaktikus, vallásos költemény a Panasza Krisztusnak. hogy ellene támadyiak ez világiak, csak egy-két strófában fordul metsző gúnynyal a váradi papok ellen, a kik szerinte elvakítják a magyarokat : Várad! nagy kárt tészsz mind ez országnak Hogy véget nem vetsz az sok vakságnak, Csak zabot pallaszsz az nagy érczlőnak*) Hiszem az Istent alítod vaknak. *) Szent László érczlovag szobra Nagyváradon.