Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 23 — Oly igen féltem, az török császár Meg ne jargalná szent László lovát Fogva ne vinné sok kövér papját, Az kik kerengik szíp koporsóját. Mit pironkodtok váradi papok Az kövérségtől fénlik nyakatok, Nem kell istennek ti szolosmátok Misemondástok és kiáltástok. Szent László fejét ti imádjátok, Szépen ezüstbe befoglaltátok, Olaj az teste ! mind azt mondjátok, Evvel a nép közt ti kompiárkodtok. Stb. Végül fenyegetéssel fordul még a nagy urakhoz, a kik keresztényeknek vallják magukat, de minden gonoszságban elmerültek. Nem annyira a vallási, mint a társadalmi és politikai szatírákhoz állanak közelebb Az fejedelemségről és Az fösvénységről irt terjedelmes versei, só't ezekben is nagy részt a didaktikus elem uralkodik: komoly feddés inkább, mint kigunyolás. Az elsőben neheztelve említi, hogy sokan kívánnak fejedelemséget, de nincs hozzá való hitük és bölcseségük, pedig a fejedelemségnek, mint isteni szerzeménynek, minden tökéletességet magában kell foglalnia. Salamont tartja a fejedelemség mintaképének. Elsorolja kellékeit a szentírás után. A fejedelemnek minden jót, tökéletességet és bölcseséget magában kell fdglalnia, hogy alattvalóit igazságosan kormányozhassa. Példát adtak a régi királyok: Salamon, Sámson, Dávid, Mojzes, Áron, Dániel, József stb. Ezek mind Isten szive szerinti fejedelmek voltak; az ilyeneknek nagy tisztelettel és hivséggel tartozunk. Majd a mostani fejedelmekhez szól, kik kegyetlenek, hivatalkerülők. Istent nem tisztelik s Isten szolgáit utálják. Csalárdak, dulók, lopók, kóborlók; jövedelmükkel meg nem elégesznek; az Istentől egy csöppet sem félnek. De megjövendölték ezt már régen a próféták: Jeremiás, Ézsaiás, Ezekhiel, Zsofoniás. Panaszkodik Isten Mikheás könyvében, hogy a fejedelmek minden gonoszságot szeretnek, megnyúzzák a szegényeket, megeszik a népet* De Isten majd az egyiptomi csapásokat zúdítja fejükre. Megmondja Salamon, hogy járnak a kegyetlen urak: semmivé lesznek, mint «az csepő szikra oly hamar elvesznek.» Zakariással komolyan