Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 21 — lentette a pápa álnokságát. Nemsokára az érseket kiveri Krisztus a templomból, mert még azt sem tudja, mi az egyház. Végül Istenhez fordul, hogy szabadítsa meg a vakságtól s az érsek haragjától. Nyerseségben és kíméletlen durvaságban valamennyit felülmúlja Az emberi szerzésről cz. verse, melyet a szerzetesek ellen irt. Valóságos gyűlölettel és megvetéssel szól róluk, ördögi gonoszságok vádjával sújtja őket. A gúnyt az teszi kíméletlenné, hogy inkább a tréfás, csúfolódó modor felé hajlik, mintsem komoly haraggal és felindulással szólna. Egy-két sor a költeményből fogalmat ád az egésznek hangjáról: Ez nagy ellenséget sokan szeretik Nem tom minek híják, kötélvel övedzik Asszó fába oltott, de két kézvei eszik. Hosszó, ránczos ruhát és czafrangot visel És mind télbe-nyárba szőrkoszorút visel Alázatosan jár, de rakva méregvei. Még erősebb az utolsó versszak: Ez éneket költé egy barátból lött pap, Bánta bolondságát, elrúgta csuklyáját Hitire fogadta: soha többet nem csal. Legszenvedélyesebb hangú költeménye Az átokról, mely az ódának és keserű szatírának vegyülete. A mély fájdalom, elkeseredés és harag szól minden sorából. Külalak dolgában is legsikerültebb költeménye. Mindjárt a bekezdés megüti az egész költemény alaphangját s azt végig megtartja: Rettenetes ez világnak mostan minden dolga Csudálatos nagy vaksága és hatalmassága Nem fog rajta az Istennek semmi igazsága. Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága. Ezután elmondja Mózesnek a zsidó nemzetre mondott rettentő átkát, mely az Istentől elrugaszkodott gonosz népre fog szakadni. Mélv fájdalommal látja, hogy a mostani kor mitseru törődik az Isten átkával és haragjával: Magyarország minden gonoszságban elmerült, de ha meg nem javul, úgy jár, mint a zsidó nemzet. Magyarországot is ellátta az Isten minden képzelhető jóval, de rút