Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 75 — azért elmenekül, de a bűnhődés mégis utoléri: a megmérgezés, de ez csekélyebb jelentőségű, mint a folytonos rettegés és a lelkiismeret nyugtalansága. Edvárd király azonban nem hal meg, de élete borzasztóbb száz halálnál, mert midőn palotájában haragja lecsillapodik s visszagondol a borzalmas tettre, felébred a lelkiismeret súlyos vádja s mindig fülébe hangoztatja a bárdok énekét. Sorsa megrendítőbb, tragikuma rémesebb, mint V. Lászlóé. Mindkettőnek víziója egészen természetes : V. László retteg a magyarok bosszújától s minden zajban a nép lármáját hallja; Edvárd király nem félti életét senkitől, mert hatalmas, zsarnok ur, a kinek mindenki hódol, de lelkét jobban gyötri a lelkiismeret súlyos vádja a halál félelménél. Népies balladáinak erkölcsi tragikuma a néphiten alapszik. Az Árva fiúban a vizió őrülésbe megy át, mely a bűnös lelkiismeretből származik. A bűnös asszonyra is átszáll a vizió a fiúról, a ki atyját látja jőni a temetőből; az asszony még korholó szavait is hallja a megholtnak. Feldúlt, megzavart lelki állapotát még jobban fokozza a rémes éjjel. A néphit azt tartja, hogy rendesen olyanok járnak haza holtuk után vagy olyanok látják a megholtat, a kik bensőbb viszonyban voltak vele életében s vagy szeretettel, vagy gyűlölettel váltak meg egymástól. Különösen a családtagok látják elhunyt kedveseiket s legjobban félnek azok, a kik a megholt előtt bűnösnek érzik magukat. Bármily csekély jel elegendő arra, hogy az illető kísértetet lásson. Legmesteribb a lélektani igazság rajza, a vízióból keletkezett örülés fejlődése, folyamata Ágnes asszony sorsában, kinek még nem volt oly romlott a szive, hogy a férje meggyilkolásában való részesség nyugton hagyta volna. A véres folt mindig lelke előtt lebeg s rögeszméje lesz, hogy addig nem nyughatik, mig a foltot ki nem