Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 33 A király jutalma az alattvalói hűség. Legszebb hazafias balladája Szondi, melyben a hős küzdelmét és dicső halálát beszéli el a nemzeti lantos lelkesedésével. Ali erősen ostromolja Drégely várát, de a megrongált falak büszkén ellenállnak a pogány dühének. Szondi két kedves dalnokát vigasztalja, kik a megrongált vár elhagyására szólítják urukat, s inti őket, hogy az ég segítségéért imádkozzanak. Az ostrom újra megkezdődik még nagyobb tűzzel, de Szondi kevés bajtársával hősiesen védelmezi magát s Nincs egy török, a ki megállani mer Száz van, ki lesújtva mögötte hever. Ali Márton oroszi papot küldi Szondihoz, hogy adja fel a várat, melyet úgy sem képes megmenteni. Szondi a jámbor atya biztatására ellágyul, de a másik pillanatban már Kardjára csap, égbe felölti kezét S mond törökökre szegezve szemét : „ Esküt fogadok E helyt maradok, Nincs alkum örökre pogánynyal Játszik szava s kénye hazámmal M ig e kar aczélt bir emelni, velek Isten veled, én viadalra kelek." Ali haragra lobban a kevély izeneten s uj ostromot kezd a legnagyobb erőfeszítéssel. Szondi kedves apródjait Alihoz küldi, hogy neveltesse hősökké s magát temettesse el tisztességesen. Majd máglyára rakja összes kincseit, lovait leszúrja s mond: „Honnosimat soha Szondi lován Ülvén ne kerítse, ne űzze pogány." 3