Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 28 — A megcsalatás alapja lehetett volna tragikus küzdelemnek, de Kisfaludynál az összeütközés teljesen elsimul. A reménytelen szerelem hasonló szomorú véget ér a Lantosban, a ki folyton búslakodik, kesereg a szép királyleányért. A király sem aranynyal, sem ranggal nem tudja rábírni, hogy újra felvegye lantját s bősz haragjában börtönre vetteti, hiába esdekel érte a szép Zenő: »Ne fűzd rablánczra őt, Hideg díj nem hevítheti A forró éneklőt ; Adj érzetet s gyúl kebele így zeng, igy él a fülmile.« A szegény lantos a börtön dohos falai közt tölti boldogtalan napjait, csak a szerelem vigasztalja némileg bánatos lelkét, míg végre bánatában szive meghasad: De lantja él s kiért hevült ; A vad király mély ködbe ült. Ilyen érzelgős jellemű költemény az Alom. Az ifjú dalnok nem láthatja a szép Eldát, mert szigorú atyja elzárta szemei elől s máshoz kényszeríti. A bús dalnok a sziklavár melletti ligetben vonja meg magát s álmában megjelenik előtte kedvesének szelleme az utolsó menyekzői tánczra, de az álomból valóságra ébred, mert a hű Elda áll előtte, hogy atyja engedelmével örök hűséget esküdjék neki. S mint a nászok serge gyérül S kit jó bor, kit fáradság nyom Hölgye keblén esd a dalnok : »Hagyj ég holtig így álmodnom.« A szeretők sírja két hű szív szomorú története. A vadász vad pogánynyal küzdve elesik, kedvese bána-