Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

- 2§ tában utána hal. Egymás mellé temetik őket s a két kis halmot egy kereszttel jelölik. E költeménynek csupán az kölcsönöz balladai jelleget, hogy megható, szomorú tárgya van s az egészen melankhólikus hangulat ömlik el. Lehetetlen e költeményekben a szoros rokonságot fel nem ismerni. Mindnek ugyanaz az alapeszméje s a balladai jelleg csak a mindegyikben uralkodó borús hangulatban rejlik. Egészen elüt ezektől Kisfaludynak két hazafias balladája, melyek azonban még kevesebb balladaszerűséget árulnak el: Budai harczjáték és Sastoll. A Budai harczjáték az ifjú Mátyás királyt dicsőíti. Ős Buda várában harczjáték van készülőben, mert az óriás cseh Holubár akar megvívni a magyar leventékkel s dölyfösen fitymálódik a győzelem biztos reményében. Kiáll viadalra a hős Kinizsi, de átengedi helyét egy délczeg ifjúnak, a ki bátran szembeszáll a büszke óriással s lovastul a földre teríti. Harsogó, egetverő örömzaj kiséri a győzőt, a kinek «feltűzött sisakjából Mátyás képe tün elé.» A Sastoll az ősz Toldit mutatja be, midőn régi, kopott köntösében megjelenik a király udvarában s az ifjak egyike gúnyos szavakkal illeti. Toldi ráadja köntösét, de a hetyke gúnyolódó összerogy alatta, mert vastekékkel és buzogánynyal volt kibélelve. Két legjobb balladája a Zuárd és Álmatlan király. Ezekben erősebb a szenvedély, a mely tragikus összeütközéseket hoz létre. Az előadás is balladaibb, mint a többiekben. Zuárdnak mesteri a szerkezete: minden versszak a cselekvénynek egy-egy uj mozzanatát, a menekülő leány lelkiállapotának ujabb rajzát mutatja. Valóságos drámai vázlat. Zuárd tajtékzó paripán viszi kedvesét, nyomukban az üldöző atya és testvér. Zuárd egymás után legyőzi az üldözőket, de keményen bűnhődik, mert a sötét szemekből