Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

Műballadák Arany előtt. Idegenszerű balladák. Midőn a műballada fellépett a német költészetben, nálunk több költői iskola fáradozott irodalmunk újjászületésén. Ezen iskolák közöl a német-görög irány fejtett ki legmesszehatóbb munkásságot. A költészetben Goethe klasszikai irányát követte. Csak a népies iskola lett volna hivatva irányánál és elveinél fogva, hogy a balladát, e népies eredetű és jellemű műfajt meghonosítsa költészetünkben; azonban épen nem volt erre alkalmas, mert a népies elemet nem úgy fogta fel, mint kellett volna. Nem volt esztétikai izlése s a népiességet inkább abban kereste, hogy a néphez leereszkedett, pedig Arany János szerint a népies költő hivatása nem az, hogy leszálljon a néphez, hanem azt magához emelje. A népies iskola csak a külső mezt kölcsönözte a népköltészettől, de azt a maga valóságában, belső szépségében felfogni és megismerni nem birta. Hogyan verhetett volna gyökeret a népies iskola talaján a legnehezebb, legszebb népköltészeti termék, a melynek igaz és benső átértése finom esztétikai ízlést feltételez, a mi nélkül épen a népies iskola szűkölködött?