Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

vette eredetét és nevét, egyedül annak tulajdonítható, hogy legeló'ször ezek lettek ismeretesek az európai műköltészet eló'tt Percy Tamás hires gyűjteményében épen oly korban, mikor a már hosszú idő óta elnyomott népre és költészetére is kezdtek figyelmet fordítani. A mult századig a népköltészet alig talált valami elismerésre és méltánylatra a művelt világban. Az európai nemzetek műköltészetében a klasszikusok által megállapított szabályok és formák voltak az irányadók, a melyekre minden nemzet a maga sajátságainak bélyegét nyomta, a saját nemzeti jelleméhez és természetéhez idomította. A népköltészetet nem ismerték, nem vizsgálták; pedig minden nemzet csak a saját népköltészetének alapján teremthet valódi nemzeti irodalmat. A mi pedig áll az egész költészetre, ugyanaz mondható az egyes műfajokról is, melyek közöl a legtöbb már a klasszikusoknál mívelésre talált. De vannak műfajok, a melyek a klasszikus irodalomban egyátalán ismeretlenek voltak, csak a keresztény népek költészetében fejlődhettek ki. Ezek között legnevezetesebb a ballada. Greguss Ágost találóan fejtegeti az okot, a mely miatt a ballada nem talált alkalmas talajra sem a klasszikus, sem a keleti költészetben. A balladában ugyanis az ember kiválólag mint egyén szerepel a maga erényeivel és hibáival, már pedig a klasszikus és keleti népeknél az embert inkább a közért, mint magának valónak tekintették s így az egyéni vonások a költészetben sem nyertek oly határozott kifejezést, mint a kereszténységnél, mely az embert magábavonulásra vezette.

1) A ballada tisztán romantikus költemény, melyet a keresztény népköltészet szülhetett. Greguss Ágost: »A balladáról.« 1865. 39—51. 11.