Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 9 — Ha minden nemzet csak a saját népköltészetének alapján teremthet valódi nemzeti költészetet, akkor a ballada is csak úgy válhatik bármely nemzet műköltésze­tébcn igazi nemzeti költeménynyé, ha nem idegen talajról ültetik át, hanem a honi földből növekszik fel. Az európai keresztény népek költészetében min­denütt vannak epikus népdalok, melyek épen úgy, mint más műfajok, világosan magukon hordják az illető nép nemzeti jellemének és természetének bélyegét. E szerint az angol-skót epikus népdalok nem lehetnek irányadók minden nemzet műköltészetében, csak legfölebb azokéban, a melyek természetükre, jellemükre közel rokonságban vannak az angolokkal. Hogy a balladáról és románczról, a déliek epikus népdaláról olyannyira eltérő nézeteket vallottak, hogy a kettőben teljesen különböző műfajt láttak, csak azért történt, mivel a műfaji jelleget leginkább külsőségekben keresték. De a forma sohasem szolgálhat alapul a költemények osztályozásánál, mert akkor vég­telen sok osztályt lehetnp felállítani. Azonkivül csak az angolok és spanyolok epikus népdalait kapta fel az európai műköltészet, mint egészen új és különböző mű­fajokat. Ez volt oka, hogy eleinte biztos, általánosan elfoga­dott elméletre nem jutottak s hogy épen a ballada és románcz nevek honosodtak meg a műköltészetben. Minden nemzetnél akkor irtak a költők valódi balla­dákat vagy románczokat, midőn a saját epikus nép­dalaikat tekintették irányadóknak. Ez történt a németek­nél és nálunk is. «Azon balladák ugyanis — mint Greguss mondja — a melyek idegen vagy legalább nem sajátlag nemzeti tárgyat s nem is nemzeti rhythmusban zengenek, csak

Next

/
Thumbnails
Contents