Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 6 — harmonikus egybeolvadása képezi. E sajátsága leginkább bizonyítja népies eredetét, mert a népköltészetben nem vált oly szembetünőleg külön a költészet három eleme, mint a műköltészetben, hanem egybeolvadva teljes organizmust képez. A nép természetében rejlik, hogy alig képes valamit elbeszélni liraiság nélkül, sőt a népies elbeszélések a drámai elemben is gazdagok.

1) A magyar népdalok belső formai sajátságaihoz tartozik a drámaiság, midőn a népdal nem egyéb, mint kisérete bizonyos drámai mozzanatoknak.

2) Nemcsak a balladának, hanem minden költői műfajnak eredetét a népköltészetben kell keresnünk, mert a műköltészet nem más, mint a népköltészetnek művészi öntudatossággal való tovább fejlesztése, hogy hasonlattal éljünk: a természet vad virágainak megnemesítése. Az ős természet kebelén szabadon, érintetlenül nyilnak a vad virágok, csak egy láthatatlan kéz visel gondot mindenre. Az égnek üdítő harmata és esője termékenyít és ad éltet mindennek, a mi a természet kebléből sarjadzik. Ha a természet vad virágait szemléljük, bár emberi ápoló kéz nem nyúlt azokhoz, meglep bennünket a rajtuk elömlő egyszerűség, üdeség és mesterkéletlenség. így vagyunk a népköltészet termékeivel is. Miként a természet vad virágai, ismeretlenül keletkeznek s habár csiszoltságra, finomságra nem versenyezhetnek is a műköltészet termékeivel, de frisseség-, élet- és üdeségben messze túlszárnyalják azokat. Hasonlítsuk csak össze a népeposzt a műeposzszal. A népeposzban századok munkája van lerakva. A népnek dúsgazdag képzelete összeolvasztja az istenit az emberivel, a végtelent a végessel, a mennyeit ') Dömötör János: »A ballada elmélete.« Kisf. Társ. Évlapjai, uj folyam, II. k. 401—402. 11. 2) Gyulai P. és Arany L.: »Magyar Népköltési Gyűjtemények.« I. k. 578. 1.