Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 38 — séget nyerjen a növendék az ezen rendben való tovahaladásra. S ha az oktatás igy bánik a tárgyak legapróbb csoportjával is, akkor sok csoport lesz a kedélyben s ezek mindegyikét viszonylagos elmélyedésben fogja föl az ember, mig mindannyian valamely magasabb föleszmélésben nem egyesülnek. Azonban ezen föleszmélésnél is van magasabb s keressük is azt mindig; kinyújtjuk kezünket a legmagasabb felé is, mely mindent magában foglal, — de el nem érjük. A kezdő' oktatás azonban ne áhítozzék a magasabb értelemben vett rendszer után ; elégedjék meg azzal, ha mennél világosabbakká teheti az egyes képzetcsoportokat, ha mennél jobban tudja associálni a csoportokat, ha a terjedelmes föleszméléshez minden oldalról egyenlő' mértékben közeledik. A világosságot, associatiót, rendszert és módszert tehát még a legapróbb tárgyakra vonatkozó oktatásnál is kell használni, és pedig az itt megjelölt rendben. Mert a kezdő csak lassan haladhat előre; minél kisebbet lép, annál biztosabb a járása ; a kezdőnek tehát minden egyes pontnál meg kell állni s egész erejével azon fáradozni, hogy a tárgyat világosan fölfogja; a kezdőknél tehát a helyén való oktatás a tanítandó tárgyat a lehető legapróbb részekre szedi szét.

1) Ha az egyes részeket fölfogta a növendék, akkor az associatióra kerül a sor ; eleintén megelégedhetünk azzal is, ha ez nem is történik egész rendszeresen. A rendszerben minden résznek van meghatározott helye; ezen helyéről nézve, összefügg először is a szomszéd részekkel, összefügg azonban a közbeeső tagok révén ») VI, 453; X, 66, 77, 213, 217, 470; XI, 453.