Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 27 — magát s a hol ezt nem teheti, annak képét mutatja meg. Az érintkezés kiegészítésén is munkálkodhatik az oktatás, ha a gyermeket megszokott köréből hozzá hasonlók körébe vezeti; ha azt, kit messze távolság választ el növendékétől, íölkeresteti levélben vele; ha azokat, kik már a sir álmát aluszszák, megismerteti növendékével, elmondván éltük folyását, hogy a növendék szinte velők éljen képzeletben, szinte velők gondolkodjék s érezzen. Igaz ugyan, hogy a közvetetlen tapasztalás s részvét olyan, mint a nap világa, a közvetett pedig, mint a mécs világa; de azt sem tagadhatni, hogy a leirás s rajz tájain sokszor kedvesebb világosság árad el, mint a valóság vidékein, hogy a régi, fenkölt szellemű emberek társasága többet ér az egyszerű szomszédénál, hogy gazdagabb a fogalom a szemléletnél, hogy a cselekedni szándékozóra szinte elkerülhetetlen, hogy megismerkedjék azon ellentéttel, mely elválasztja azt, a mi van, attól, minek lenni kellene. Az oktatás tehát nem helyettesíti, hanem kiegészíti a tapasztalást és érintkezést. 3. Az oktatásnak czélja a nevelésnek czélja: az erény. Van azonban különös czélja is; ha ezt eléri, megfelelt a nevelés nagy munkájából rá eső feladatnak; e czél: sokoldalú, arányos, összefüggő, közvetetlen érdeklődés, érdekeltség;

1) ebből fog az erős erkölcsi jellem fejlődni.

2) Ismeretes ez a szabálya a neveléstudománynak: „Az oktatásnak olyannak kell lenni, hogy a tanulók érdeklődjenek az előadott tárgy iránt." Ezen szabályt ») X, 34, 210, 252; XI, 278, *) XI, 278,