Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

- 28 — azután rendesen ugy magyarázzák, mintha a tanulás volna a czél, az érdekesség, érdeklődés pedig az eszköz. Pedig e két tényezőnek viszonyát éppen megfordítva kell tölfognunk: az oktatás arra való, hogy érdeklődés, érdekeltség támadjon a nyomában. Értjük tehát az érdeklődés, érdekeltség nevén azon szellemi mozg^al1 O O másságot, melyet az oktatásnak kell ébreszteni. Az oktatás ugyanis nem elégedhetik meg a puszta tudással, mert a tudást oly ismeretkészletnek vehetjük, mely hiányozhatnék is, s az ember még sem volna más. A ki azonban azt, a mit tud, erősen őrzi, sőt bővíteni akarja, az érdeklődik tudása iránt. Egy példával világosíthatjuk meg e fogalmat. Az egyik tanár oly görög olvasókönyvet használ oktatásában, mely nagy messziről összekeresgélt sok minden apróságot: tréfás elbeszélést, mesét, történettöredéket stb. foglal magában. Egy másik tanár egyenesen Homérost veszi elő s annak Odysseáját olvastatja tanítványaival. Nincs kétség benne, hogy a növendék nagyobb kedvét találja az olvasókönyv első soraiban, mint az Odyssea első soraiban ; azt lehetne tehát mondani, hogy az első tanár jobban értett ahhoz, mint kell az érdeklődést fölkelteni. Egészen más szinben látjuk azonban a dolgot, ha tovább kisérjük az ügyet. Homéros csak igen lassan vonja magára a növendék figyelmét ; később kíváncsiságát ébreszti föl, még később oly szellemi feszültséget támaszt az olvasó növendékben, hogy annak nyomai mélyen belevésődnek lelkébe. A növendékben fölébredt az érdeklődés s az érdeklődés szinte emészti tárgyát; a növendék nagy gyorsan forgatja a lapokat; a mit elolvasott, az már nem vonzza ; tovább tör, szeretué, ha hamarjában olvashatná mindazt, a mi a már olvasott rész nyomán keletkezett várakozást megnyugtatná. Az érdeklődés