Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 7 — kiképezni, mire tehetsége van; ezen szabálynak elhanyagolása igen veszedelmes, sőt csakis ez oka minden politikai bajnak; szerinte kevesen lesznek, kiket magasabbra kell képezni; még kevesebben, kiket az igazi bölcseségbe, mely a metaphysikából, mathématikából és kormányzó bölcseségből áll, lehet bevezetni; a nép képzéséről nincs szó.

1) A nevelésnek az sem lehet czélja, hogy a testet képezze. Mert igaz ugyan, hogy minden képességnek alapja a testi egészség, hogy beteges ember nem érzi magát függetlennek, hogy csak az erősnek van bátorsága akarni; az egészségről, testró'l gondoskodni azért mégsem tartozik a neveléstanba, mely csak annyiban vet ügyet a testre, a mennyiben szoros összefüggésben van a lélekkel.

2) Az állam derék hivatalnokokat s katonákat szeretne nevelni az iskolában, a család jóléte támasztékait várja az iskoláktól; egyik sem jár el helyesen, mert a nevelés nem tarthat határozott hivatást, életmódot szem előtt munkájában.

3) A derék ifjú csak fejlődésre s működésre törekszik ; a nevelő ezen törekvéssel s az egyházzal lép szövetségre s a gyakorlati bölcselet által kitűzött legnemesebb czél: az erény felé igyekszik vezetni növendékét;

4) az erény a legmagasabb czélt: az erkölcsösséget jelenti.

5) Az erénynyel azonban igen Összetett czélt tüztünk a nevelésnek; mert az erény a belátásnak s a neki megfelelő akaratnak megegyezése.

6) ') V, 171; VIII, 338; XI, 368, 369, 426. •) X, X (előszó), 21, 134, 144, 153, 203, 279. 3) X, 133; XI, 417, 426. *) VII, 70; X, 189; XI, 421, 427; XII, 234. 5) X. 32; XI, 213, 427. ") III, 234.