Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 34 ­volt még Qu. Hortensius is, 1) a ki, bár Cicerónak buzgó párthíve vala, mégis — úgy látszik — mivel ez szónok­lataival nálánál nagyobb diadalokat aratott, féltékeny szemmel nézte versenytársát. 2) Ekközben Publius Clodius is visszatért Siciliából, és mivel az új consulok egyikével elég közeli rokon­ságban állott, 3) bátran kezdé sürgetni régóta forralt terveinek foganatosítását: hogy t. i. a plebeiusok közé átléphessen. Ezt csakhamar el is érte G. Herennius tribu­nus plebis segítségével, 4) úgyhogy nem sokára már a tribunatusra áhítozott. — Azonban épen az az ember akasztotta meg törekvéseinek keresztülvitelében, a kitől, mint rokonától, legtöbbet remélt; a mennyiben Metellus Celer Ion mindenben hátramozdítója. Ez a rendkívüli eljárás szerint történt adoptiót semmisnek nyilvánítá 5) s nem szűnt meg akadályokat gördíteni Clodiusnak mindennemű működése elé. 6) Ugyancsak Metellus állta útját Pompeius számítá­sainak is, a ki az ő megkerülésével a másik consulnak, Lucius Afraniusnak, s Lucius Flavius népvédőnek szö­vetségében kisérló meg, hogy terveinek érvényt sze­rezzen. 7) — Qu. Metellus Celer nem csak abban aka­dályozta meg Pompeiust, hogy az Ázsiában elfoglalt birtokokat veteránusai között feloszthassa, hanem minden egyéb intézkedésére nézve is megtagadta a szentesítést. Nagy segítségére vala ezen ellenmtíködésében Crassuson x) A római szónoklatban az ú. n. genus Asiaticum-nak, azaz: a virágos és csillogó előadásnak képviselője. 2) A mint Cicero Brutus I, 2. kifejezi magát: adversarius et obtrectator laudum mearum — babéraim ellenségének és ócsárlójának mutatta be magát. 8) Clodius Metellus Celernek sógora s egyúttal unokatestvére vala. 4) V. ö. Ep. ad Att. I. 18, 4.; I. 19, 5. 5) V. ö. De barusp resp. 20, 45. Fábián I, 70. 1. 8) Dio Cass. 37, 50. ') V. ö. Ep. ad Att. I. 18, 5. I. 19, 4. II. 1, 4.

Next

/
Thumbnails
Contents