Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

A 6o-ik (694.) év eseményei. Ebben az évben Lucius Afranius és Qu. Caecilius Metellus Celer — a fentebb mondott, hasonló nevű néptribunusnak testvére — voltak consulok. Az utóbbi 63-ban praetor volt, a midőn Catilina hatalmas ellenségeként szerepelt oly módon, hogy Rómán kivül Catilina társainak működését meghiusítá

1) és Cicero utasításainak mindenütt érvényt szerezni igyekezett. Ugyanő 62-ben Gallia citerior helytartója volt.

2) Cicero tehát épen nem tarthatott attól, hogy az új esztendő szerencsétlenül végződik reá nézve. Még mindig nem tudott lemondani a senatus-pártiakba és azon jobb érzelmű polgárokba helyezett bizalmáról, a kik múltjának hatása alatt teljes elismerésökkel adóztak neki. Ezek elismerése s régebben szerzett személyes összeköttetései voltak legjobb támaszai, melyekre ezentúl is kétségkivül legtöbbet számíthatott. — Mindamellett mégis megtörtént, hogy a jobb érzelműek is, megvesztegetve a rágalmaktól, a melyeket irigyei ellene szórtak, közben-közben ellenségeinek táborához szítottak; miként Lucullusról

3) volt hallható, s ilyen ») Sallust. Cat. 42. s) L. Fam. V, 2. 8) Lucullust Pompeius ellen táplált haragja idegeníthette el Cicerótól; mert tudvalevőleg Cicero nagy hévvel támogatta Pompeiusnak keleti missióját a Mithridates ellen viselt háború befejezésére (66.), s így Lucullus háttérbe szorult. (Velleius II, 33. 37. Livius Epit. 93. Appián. Bell. Mithr. Plutarch in Lucullo.) 3