Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 30 — aztán tribunus plebisnek választatja meg magát,

1) hogy ellenfelein egymás után véres bosszút állhasson. Viszont Cicero sem hátrált meg Clodius előtt. Ugyanis még mindig bizott a senatus jobb útra téríthetésében, szintúgy a lovagok (eqüites) szilárdságában: e két tényezőtől remélé ügyének diadalát. Csakhogy mivel naponkint ujabb és ujabb jeleit volt kénytelen tapasztalni egyrészt a senatus gyengeségének,

2) másrészt pedig a lovagrend ingatagságának, végre be kelle látnia, hogy ezek őt hova-tovább cserbe hagyják, s ennélfogva másunnan kell majd várnia terveinek támogatását. — Nem is csoda ! mert a tőke mindig a hatalommal tart; s hogy ez mindinkább kezd kihullani Cicero kezéből, azt a pénzes emberek

3) (t. i. a lovagok) az ő szokott éleslátásukkal jó előre megérezték.

4) Épen jókor tért meg tehát Ázsiából Pompeius, a kiben — úgy vélte Cicero — törekvésének ujabb támaszát fogja meglelni. Már 63-ban, a Mithridates ellen viselt ') Clodius ugyanis, mivel patricius-származásu volt, tribunus plebisszé, ki a nép érdekeit védte, nem lehetett. Azért rajta volt, hogy mentől előbb plebeiusszá lehessen. Szüksége volt tehát oly plebeiusra, ki övökbe fogadja. A római törvények értelmében csak oly egyén lehetett az örökbe fogadó, a ki már elérte az apai kort, de különben gyermektelen vala. 2) V. ö. ep. ad Att. I. 13. és I. 15. 3) Kik voltak ekkor már a lovagok a régi időkhöz képest, legjobban megmondja Boissier (55—56. 11.): „Iparos és fölvilágosult osztály volt ez, mely jólétben élt, s már félre tett tőkékkel is rendelkezvén, a legyőzött országokat saját hasznára akarta kizsákmányolni. Behatolván mindenüvé, hol római fegyverek villogtak, mint üzérek, bankárok, adóbérlők léptek föl, s mérhetlen vagyont halmoztak össze ... A gazdagság tekintélyt és jelentékenységet kölcsönzött a lovagoknak." 4) V. ö. Ep. ad Att. 17— 18. — Mellesleg még megjegyezzük, hogy a senatusnak és lovagrendnek egyesítése egy párttá Cicero műve volt. (Fábián, I, 54. 1. Boiss. 55. 1.) Ezentúl azonban már bomladozik közöttük a jó viszony; s ez különösen abban nyilvánult, hogy a senatus nem teljesíté a lovagoknak azon kívánságát, hogy a bérlet fejében fizetendő összeget ne kelljen egészen beszolgáltatniok; mivelhogy Ázsiában a Mithridatesi háborúk alatt sok kárt vallottak. — Egyébként Cicero viszonyát az egyes pártokhoz 1. Boiss. 54—57. II. és Smith 29. 1.