Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 24 zottságával, állliatatosságával és rettenthetetleuségével elévülhetetlen érdemeket szerzett a haldokló köztársasáoo romjainak megvédelmezése ügyében. „Talán tizenöt évvel halasztotta továbbra az egyeduralom bekövetkezését — mond Boissier.

1) Nem hiába dicsekedett tehát szolgálataival, melyeket hazája szabadságának tett, s el kell ismernünk Senecával,

2) hogy ha mértéken túl magasztalta is consulságát, nem ok nélkül magasztalta.*' Készörömest méltányoljuk tehát Cicerónak homo novus-i küzdelmeit, a melyek őt fokozatosan minden magasabb állásra fölsegítették.

3) Készségesen meghajolunk nagyratörő tervei és tettei előtt, a melyekért hálás polgártársai ama sok és nagyszerű kitüntetésben részesíték. Elvégre még a legfőbb polczot, a consulságot is elnveré, melyet a beléje helyezett bizalom- és várakozásnak legmegfelelőbben töltött be.

4) Csakhogy politikai pályájának eddigi sikereitől elvakítva, letért az önmérséklet és higgadtság ösvényéről; midó'n a helyett, hogy a megkezdett uton tovább folytatta volna a haza érdekében nemes és kitartó küzdelmeit: babérai elismerésének ujabb és ujabb nyilvánulásait követelte magának. S épen a mondott irányban tett nyilatkozatai következtében veszté el népszerűségét a hatalmasok előtt. Ily módon bőszíté maga ellen a féltékenykedő aristokratiát x) I. in. 58. 1. V. ö. még 348. 1. 2) De brevitate vitae, 5.: „Non sine causa, sed sine fine laudatus." 3) Sniith: 30 1. Ebbeli érdemét Sallustius is különösen hangsúlyozza. V. ö. még Or. Verr. V. cap. 70 — 71. 4) Szépen ir erre vonatkozólag Cantu Yilágt. 4. köt. 285. 1.: „Valóban örömmel szemléli az ember az alacsony származású arpiuumi polgárt, észtehetsége által mint érdemli ki magának a haza atyjának nevét, a senatusban az első helyet; ő, a béke embere, vetélkedik a diadalmas hadvezérekkel . . . s puszta szónoklata altal vivja ki magának a fő hatalmat, mi után oly sokan fegyver hatalmával törekedtek." És igaza vaii! mert szóbeli hatalma mindenek fölött való volt; érezte azt Caesar és Pompeius; érezte később Antonius; azért őt minden árou maguknak megnyerni iparkodtak.