Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888
- 25 és siettette ama szomorú katastropliát, a mely őt működése színhelyéről a számüzöttség keserű kenyerére taszítá. Ellenségei meg is ragadták az alkalmat, hogy eddigi dicséretes működését kétes színben tüntessék föl. Folyton kicsinyelték, ócsárolták consulságát, úgyhogy végre az aristokraták is olybá vették, mintha csupán a Catilina és társai részéről fenyegető veszedelem lázas hatása alatt nyerte volna el a néptől a legmagasabb tisztséget, melyre római polgár feljuthatott. Az irigy aristok rátákéhoz hasonló érzelmet tápláltak Cicero irányában a demokratia hatalmasai is : Caesar és társai, még most csak titkon, de csakhamar nyíltan is. — MÍ£ azonban a demokraták s különösen G. Julius Caesar, ez időbeli praetor, minden áron a tanács és Cicero vesztét akarták előidézni, akadt hathatós védőjök is Quintus Lutatius Catulus Senator személyében, a ki elég bátor volt mindennemű megtámadással szembe szállani. 1) Majd D. Junius Silanus és L. Licinius Murena 2) támogatták a senatust az ármánykodók ellen folytatott harczában, úgyhogy az ellenséges áramlatok csakhamar — legalább egy időre — elnémultak, sőt, mivel az összeesküvésben való részvételről gyanúsítottak névsora nőttön-nőtt, úgy látszott, mintha az összeesküvés szálai Róma lakosságának legnagyobb részét behálózták volna. Az elfogatások napi renden voltak; ennek következtében nagy lőn a félelem Rómában, úgyhogy maga Cicero is mérsékletet ajánla a senatusnak és — mi több — P. Cornelius Sulla védelmét, kit szintén perbe fogtak, magára vállalá. 3) ») Ad. Atticum II. 24, 3. 2) Ez azon Murena, kit vesztegetés miatt megválasztása után nemsokára bevádoltak s kit Cicero ismert beszédében védelmezett. 3) Ez az u. n. második Catilina-féle per, a mikor t. i. az ifjabb L. Manlius Torquatus Catilina ügyét felújította.