Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 9 — is, de titkon részt vett az összeesküvésben.

1) Az ő politikája kiválóan alkalmas volt arra, hogy zavaros időkben a rend és nyugalom helyreállitójakép szerepeljen. Várta, mikor fejlödnek a viszonyok oda, hogy a római respublica roskadozó talajára az egyeduralmat helyezhesse. — A másik politikai hatalmasság, Pompeius, szintén értett ahhoz, hogy magát a zavarok közepette a rend helyreállítójául megkívántassa; de nem értett ahhoz, hogyan kell a zavarosban ügyesen halászni/) Oly egyén volt ő, „ki szeretett volna loyalis republicánus és egyúttal Róma ura lenni, ki sohsem volt tisztában magával s nem tudott akarni, és kit önálló elhatározásainak fitogtatása daczára könnyű volt vezetni.

3) Midőn kenyértörésre került a dolog, bátorsága ismét elhagvta."

4) — Az idők oly látszatot mutattak,

5) mintha már a legközelebbi években bekövetkeznék az átmenet a gyenge köztársaságból a monarchiára ; de még előbb le kellett játszódnia egy drámának, mely az erkölcstelen köztársaság korhadtságát fényesen igazolá. A dráma főhőse Catilina vala! ... Mi úgy látjuk, hogy Cicero nagyszerű szólamai, melyeket a Catilina-féle összeesküvés elnyomása után hangoztatott: hogy ismét él és virágzik a köztársaság! — csupa phrasisok voltak; hozzája azonban, ki a respublicáért élt-halt, jól illettek. Ha Cicero a köztársaság állandósága iránt táplált hitében nem oly optimista, a minő római ember csak lehetett : bizonyára ő is máskép itélt volna a korabeli állapotokról, mint a hogy itélt. Mert bár szent igaz az, hogy ő a Catilina-féle összeesküvés elfojtásában a régi *) Mom. 7, 215. *) L. Mommsen 7, 248-9. Cantu, Világtörténet, 4 köt. 196. 1. Smith i. m. 21. 1. 3) Mommsen 7, 128. 4) Mom, 7, 248-9. 5) Boiss. 73. és 226—7. 11.