Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 10 — köztársasági érzelem egyik hatalmas fellobbanását tette nyilvánvalóvá; de ugyanakkor beláthatta azt is, hogy nincs oly messze az az idő, mikor a római nép egy embernek fog meghódolni. Bármennyire lelkesül is Cicero a haza megszabadításán, bizonyos, hogy a Catilina-féle összeesküvés elnyomása meg nem gátolhatá az idők ama folyását, mely a monarchiához vezetett. „A római állam fejlődése már régóta ily katastrbpha felé irányult; minden elfogulatlan ember előtt világos volt és ezerszer el volt mondva, hogy, a mint az aristokratia uralma megbukik, a monarchia kikerülhetetlenné válik."

1) Mindamellett is lélekemelő látvány a köztársaság hiveinek heves küzdelme a hatalomért áhitozók ellenében, a mint dicsó' bármely harcz, melyet erős meggyőződéssel viselnek. Pedig Cicero küzdelme a Catilina-féle ügyben

2) a szilárd meggyőződés harcza volt! . . . Consulságának második felében minden erejét arra fordítá, hogy az államra nézve oly veszélyes összeesküvést kiirtsa. A 63-ik év deczember 5-ike (Nonae Decembres) ama nap, melyen a senatorok Catilina pártosai: Publ. Lentulus Sura, G. Cethegus és társaik ügyében döntöttek. Marcus Porcius Cato (Uticensis) szigorúan itélt a bűnösökre nézve ;

3) felhivá a birák igazságos Ítéletét a hazaárulók ellen; meggyengíté Gaius Julius Caesarnak, a leendő praetórnak, véleményét, mely szerint a bűnösökkel enyhébben kell elbánni.

4) Catóval egyértelmüleg nyilatkozott Silanus, a designált consul is.

5) A tanács szintén Cato véleményéhez állott Mommsen 7, 241. 2) Az összeesküvés lefolyását olv. Chuvch-nél. 3) Sali. Cat. 52. Cato e beszéde nevezetes abból a részből is, hogy Cicero steuogiapliáltatta. Church. 142. 1. 4) Sali. Cat. 51. Mommsen 7. 231. Church. 88. 1. 5) Sali. Cat. 50. Cic. Cat. 4, 4, 6.