Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

III

. Drámai költészetünk fejlődése; Kisfaludy K. a magyar drámairodalom atyja; vígjátékai, azok hatása — Kisfaludy és Fáy. — Fáy vígjátékai és a romanticzizmus ; vígjátékai, elemzése. — Két Báthory szomorújáték. — Fáy a humornak első kiváló képviselője irodalmunkban. Tudjuk, hogy nálunk a dráma-költészet és színművészet az iskolákhói került ki. A magyar társadalmi élet — erős középosztály hiányában — nem képezte a drámaköltészet forrását, hanem iskolai drámáink, mintáik szerint, a régi s ujabb, szent és profán történelemből vettek tárgyat, a melyek feldolgozásában nem költői, hanem tisztán morális ezél lebegett a szerzők előtt. A XVIII. században is, midőn a többi művelt nemzeteknél már virágzó drámaköltészet és színművészet volt, nálunk mindkettő az iskolákban maradt s kivételképen tűnnek fel Bessenyei színművei s ezek között A Philosophus, melyek bár a franczia dráma hatása alatt állnak, bár cselekvényük alig van, de mégis közelébb állanak a modern drámához. A Philosophusban a magasabb műveltségű s műveletlen magyar társadalom rajzát birjuk, Pontyi alakjában pedig a műveletlen s művelődni nem akaró durva középnemes sikerült typusát. Midőn a XVIII. század utolsó tizedében a felébredt pillanatnyi visszahatás alatt a nemzet a nyelv palladiuma gyanánt kezdte tekinteni a szinművészetet is, az iskola ifjaiból keletkezett az első magyar színtársulat, a kik az iskolai drámákat magukkal vivén, első apostolai lettek a nemzeti színészetnek s Erdélyben több, Magyar-