Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

49 csekély eredményt bir felmutatni. A magyar hajdan rangosztályzatokkal volt elkülönözve, mik a társalgást simává, általánossá nem tehették; feszesség, hosszas czimzetek, szertartások, tisztelgések s ünnepélyességek alkották annak legfőbb lényegét, annyira, hogy még házasok is nem ritkán kendezték egymást. Nagyjaink idegen nyelveken társalogtak, köznépünk nyelve darabos volt s középrendünk nem is létezett. Igy irodalmi prózánk is csak döczögött. Mit szülendenek az ujabb közeledések s irói buzgalmaink? meglátjuk! Addig is óhajtható volna, hogy prózai iróink több gondot forditnának a stilnemeknek tárgyhoz képesti megválasztására.

x) A mily helyesen fogja fel Fáy prózánk hátramaradásának okát inig a költői nyelv szépen fejledezett, oly helyesen tette, hogy a prózai irodalom terére lépett. Bár ő maga az elbeszélői stilre korántsem nyújtott kifogástalan példákat, de azért példája vonzott, s ha nem is a könnyed elbeszélés, de legalább a zengzetes és költői próza müvelésére működésével befolyt. Igy lett Fáy egyéniségénél, a szükségesnek tartott visszahatás s prózánk müvelése czéljánál fogva elbeszélő s abban áll főérdeme, hogy egészséges nemzeti szellemű irodalom megteremtésére jelentékenyen befolyt. E befolyásának másik eszköze voltak vígjátékai. *) Eszmeburkolí és szikrák. 207 -208. 1. Búzavirágok öS kai. Ii. k , 4