Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

41 kolatársa, Véky Károly csábítja és szökteti el, leányát egykori növendéke, az ifjú Várhegyi gróf teszi boldogtalanná s az árvíz kis gunyliójával együtt őrült leányának is sirjává lesz. Elveszti hitét az emberekben s barátságban, két hü barátja van: árnyéka és kutyája. Ez Fáy legsötétebb színezetű müve, de ez sem teljesen komor, az öreg gyűlölete némileg felenged, midőn látja, hogy a rangos ifjú, kinek segítségét ridegen utasította vissza, nőül veszi a szegény Kétley orvos leányát, s az ő utolsó napjait megenyhíti. Fáy a valóságot rajzolja, midőn oly embert állit elénk, a ki csak szenvedésre születettnek látszik, mert valóban vannak ilyenek s pedig a legnemesebbek ; de az embergyülöletet jogosnak még sem ismeri el, mert vannak önzetlen emberek is, a jóság apostolai s mert biznunk kell egy jobb világban, „hol a szenvedések bérét megkapjuk s a végtelen jóságot fedő lepel leesik." E beszély meglehetősen visszaadja Fáy gondolkodását, következő müvei pedig határozottan feltüntetik az ő derült világnézetét, akár egyes alakokat rajzol, akár történetet mond el. Ez vonja be némi fénynyel müveinek sötétebb alakjait és jeleneteit is. Az érzelgés és világ folyása (1824)') levelekben van irva s benne az érzelgés és az életnek higgadt felfogása vannak szembe állítva. Ez utóbbi képviselője Zsóczay József, az előbbié Nyárády Gusztáv. Ezt érzelgése egy csalónő hálójába keríti és kudarcza után kigyógyulva, Stancziban, Józsi barátja hagában a való és ideál világot egyesitve fellelvén, boldog lesz; azt pedig Lotti iránti folytonosan fokozódó szerelme féltékenynyé s mármár érzelgővé teszi, de mégsem veszti el kedélye ru') F. A. Összes M. 8 k. 1844.