Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

37 mánij élni tudni a világban." A tanácsos fiát teszi mindenben örökösének, de csak oly feltétel alatt, hogy három év alatt megnősüljön, azonban olyan leányt vegyen el, ki szép legyen hiúság, vagy gazdag gőg, vagy tanult fitogtatás nélkül. „Szeretném, — mondja — ha olyat venne, ki sem szép, sem gazdag, sem tanult nem volna, abban minden bizonynyal a jóság fogna lenni a fó'tulajdon; de a test erőtlen!" Fia, Kálmán, talált is először szépet, de nem hiúság, tanultat, de nem fitogtatás, gazdagot, de nem gőg nélkül; szive mégis az elsőhöz vonzódik s már kész feláldozni a végrendeletet. Azonban a három év letelt, a codicillus felbontatik, melynek e jellemző szavai oldják meg a csomót: „Hiúság a nőnem egyik főtulajdona valamerre a nap fel- és lejár; de ez a férfinemé is egyik földsarktól a másikig, mindkettő csak jelenségeiben és modoraiban különbözik. Mire oktat hát bennünket e mételynek mindkét nemmeli közös volta? Kölcsönös türelemre!" A beszély czélzata világos. Hiba nélkül nincs senki, az egymással békés megtérés feltétele a kölcsönös türelem, erre pedig a józan, az életre irányzott nevelés képesit. Bekezdése kitűnő, meglátszik angol mintaképeinek s főkép Dickensnek hatása. „Csörgey tanácsos egy nagyot prüsszentett és meghalt." Oly eredeti e bekezdés s a következő jelenet az óbester bátya és Margit a vén leány között annyira jellemző, eleven s különösen e két alaknak jellemzése annyira élénk s életteljes, hogy Fáytól az első beszélye után sokat lehete, mint elbeszélőtől remélni; de fájdalom, a mi az elbeszélőnek jó tulajdonait illeti, abból később minél kevesebbet s a mi annak hátrányait és a társadalmi iró előnyeit illeti, minél többet találunk. A különös végrendelet nyitja meg a jóizü elbeszé-