Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

29 kat 1824-ben Ujabb mesék és aforizmák váltották fel, s e gyűjtemény 1828-ban második kiadásban jelent meg. De hatottak az irodalomra is, Vörösmarty s különösen Czuczor mese-költészetére, kinek kedélye sok tekintetben hasonlított a Fáyéhoz. Majd azonban a közélet hullámzása mind erősebb, a pártok küzdelme hevesebb, az átalakulás rohamosabb s ezzel szemben a maradiság kiáltóbb lett s e viszonyok között a szelíden, derülten, finomabb gunynyal és némi gyengédséggel oktató mese szerepét a satyra vette át. Fáy e nagyszámú, 670 meséjében, a melyeket németre, angolra, olaszra is lefordítottak, mint említettük, nagyon gazdag és változatos mind tartalomban és formában. Nyelvének egyszerűsége, elbeszélésének könnyűsége mindenütt kedvesen hat az olvasóra; de természetes, hogy néha ismétel, néha túlságos részletességgel fejti ki az amugy is világos tanúságot; vagy nagy ritkán megtörténik az is, hogy a tanúság s a cselekvény között nincs szoros logikai Összefüggés. De e mesék határozottan bizonyságot tesznek írójuknak a viszonyok mélyébe ható tekintetéről, az emberi, nemzeti, irodalmi élet jelenségeinek szoros megfigyeléséről. Humoros előszava, ajánlásai, a melyeket meséi elé irt, különösen a magyar irókra, olvasókra és irodalompártolókra vonatkoznak; a meseköltő és maecenása életrajza pedig, mely kiválóan sikerült, a meseíró helyzetét, czélját és jellemét tüntetik fel. Humorosan mondja el orra behorpadásának történetét, s hogy orra miatt sem hivatalhoz, sem feleséghez nem juthatott s bár szegény legény levén, másokat orraiknál fogva nem vezethet, de „ne legyen-e szabad — úgymond — észrevennem, hogy más orra sem kristály tisztaságú? ne legyen-e szabad csipkedést, fricskázást mellőzve — mire azonban szeszélyemet nehezen fogom bírhatni — a