Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

19 a közigazgatás terén szerzett személyes tapasztalatai; a népnek szenvedései és nyomora, a földesurak zsarnok­sága, az a nagy különbség ember és ember között, mi által egyik rabszolga, a másik feltétlen ur volt, a nemzeti igazságtalanság, mely néhány száz ezernek tar­totta fenn a hazai föld hasznait, a millióknak pedig csak terheit; magából az alkotmányból származó ve­szélyek, a melyek a nemességet s birtokos osztályt végpusztulással fenyegették, mindezek nagyon ismerete­sek voltak elö'tte, midőn a pestmegyei gyűléseken köz­életi szereplését megkezdette, ő is odatartotta vállait a dülő magyarság alá. 0 is épen ugy érezte a cselekvés szükségét, mint nagy mintaképe és vezére Széchenyi, ki, főkép atyja halála után, meg nem szünőleg hason­litgatá össze „más nemzetek életjeleit a magyarnak életfonalával, mikép kiismerném — úgymond naplójá­ban — van-e még feltámadása körül remény, vagy nincs-e többé?" S midőn Széchenyinek, hideg, csalha­tatlan számok mutatták a nemzet ifjúságát s hitte a nemzet újjászületésének lehetségét; s mert minden „csepp vérében élt" nemzete feldicsőitésének vágya, megkezdte izgatásait. A lóversenytársulat, akadémia alapvetése, casino, országgyűlési szónoklatai s végre irodalmi működése által. Fáy sem maradt tétlen. Már az 1825-iki ország­gyűlés kihirdetése után Pestmegyéhez egy emlékiratot nyújtott be, a mely későbbi működésének irányelveit már magában foglalja. Szinészet állandósítása, közigaz­gatási és igazságszolgáltatási bajok javítása, szabad ipar, büntető codex, javitóház, takarékpénztár képezik már ekkor főgondját. Azon eszméket, a melyeket Széchenyi később bővebben és hatásosabban kifejt és sürget, Fáy már megpendíti: a czéhek eltörlését, váltó törvények behozatalát, perrendszerünk kijavítását, sza­2*

Next

/
Thumbnails
Contents