Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887
148 Kőben szegény vidékünkön nem épen ritkák a sokkal czélszerübb és tartósabb csontkalapácsok sem, melyek az őskorban élő szarvasok agancsából, rendesen annak torészéből készültek. Ujabban muzeumunk két ilyen csontkalapácscsal gyarapodott; egyet Győr területén, a rábaszabályozási munkálatok közben, a Rábának újonnan ásott medrében, a másikat Gyirmóthon találták. Méreteik: a győri kalapácsnak hossza 23*3 cm.; átmérője: 4-5 cm.; egyik vége sima, másik fele használata után 4'5 cmt be van horpadva; a másik kalapácsnak hossza 12 cm.; legnagyobb szélessége 8 cm.; vastagsága 4 cm. Ennek is egyik vége kissé be van horpadva. Kihegyesitett vagy megfaragott agancsok nem valának ritkák. De nemcsak kő- és csonteszközök bizonyítják a neolithkori embernek vidékünkön való létezését és tartózkodását, hanem egyéb maradványok is. Nem emlitem a rába- és rábczaszabályozási munkálatok közben területünkön talált s eddig még a társulat tulajdonát képező diluvialis állatok csontjaival együtt kiásott emberi vázakat, sem a korong használata nélkül, pusztán kézzel idomított egyszerű, szürkeszinü, minden diszités nélküli edényeket, melyek nagy körszájuak, nyakuknál kissé beszükülnek s ott, hol ez az öblösebb hasi részbe megy át, ugyanazon magasságban apró kis fülecskékkel ellátvák, melyek a régi edényeken nagyon gyakoriak, hanem azt a kis koponyacsontot, mely innen muzeumunkba került, nem hagyhatom emlités nélkül. A munkás ember ezen érdekes emberkoponya, illetőleg falcsontot (os parietale) több őskori mammuth- és szarvas-csont kíséretében hozta be s előadta, hogy ezeket ugyanazon mélységben, egymástól nem távol eső he lyeken találta. A csontok a föld kavicsrétegében körülbelül 4 méter mélységben voltak. A kavicsréteg fölött homokos kavics, e fölött agyag s végre humusz terült el. Ha a körülményeket tekintetbe vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy koponyacsont-részletünk nagyon régi, még akkor került ide, mikor ezen rétegek lerakódtak. Későbbi temetkezést nem lehet föltennünk, mert akkor a többi csontok is itt feküdtek volna, sem a véletlen esetet: hisz ilyen mélyre bajosan került voln a. Igy bizonyos, * hogy az emberi koponyát egykor valami nagy árviz darabolta a varratoknál föl, annak áramlata hordta ^szét s messze nem vihette, mert a széle, mely a halántékcsont-
