Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

140 közélet és társadalom egy jelentékeny körévé tevék azt, melynek gyűjtőpontját Fáy szeretetreméltó egyénisége képezte. Ritka ember, kinek a Gondviselés oly gazdag ajándékokat adott, s ki tehetségeit mindig érvényesítve azon czélok megvalósításában, a melveket az adott körülmények között nemzetére nézve üdvöseknek tartott, meg tudta tartani a kellő módot és használni tudott oly eszközöket, hogy másokat nem sértett. Igaza van midőn azt mondja, hogy a politika nem volt kenyere soha, ó't elidegenítették a pályától a „hiúságok dulakodásai" és „a vak tapogatozások" s midőn mégis szerepelt, tette azért, mert azt hitte használhat, politikai röpirataiban pedig nem annyira egyoldalú nézetek heves védelmezéseivel találkozunk, mint inkább a szétágazó nézetek összefoglalásával. Fáy vitázó testvérek közé, nem mint ellenség lépett, hanem mint békitő testvér, ki az édes anya javáért igyekszik a vitát megszüntetni midőn megmagyarázza, hogy ellenségeskedéseik csak a haza üdvét veszélyezteti. Ebben rejlik oka Fáy népszerűségének; ő az volt a nyilvános életben is, mint a magánéletben: egyszerű, személyes, ambiczió nélküli magyar nemes. Fáy egyike volt a legszerényebb embereknek, de nem érzéketlen a megtiszteltetések iránt. „A hírnév vágya — úgymond — laterna magicai árnyképe lelkünk halhatatlansági szomjának vagy tán egy bájos cseppecske az ezen égető szomjunk enyhítésére, sorsunk kezéből nyújtva addig is, mig a boldogító és szomjunkat teljesen eloltó kehely, végképen megadatnék számunkra." De tudja, hogy a valódi nagy embereknek is, mint Széchenyinek, minden lépten, melylyel a halhatatlanság felé lépnek, élethalálra kell küzdeniök előítélet, kajánság, irigység, tespedés ólomvitézeivel s ha legyőzik a százfejü hydrát, előáll Nagy János fodrász