Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

141 et compagnie, a maga kis hajnyiró ollójával s magához szabogatja halhatatlanságukat. De még Széchenyi sorsában is talál vigasztalót. „A férgecskék — úgymond — még éltedben kirágcsálják neveden magokat s majdan nyugalmas fényben ragyogland az egykori hosszú álmod felett, mig az igazságosabb maradék hijodat érezve, sóhajtani fogja: 0 adj ég nekünk több hozzá hasonlókat!" Fáy Széchenyit a kivitel, magát a jóakarat emberének nevezte. Túlságos szerénység; Fáy sokat vitt ki, de nem oly nagyot, mint Széchenyi; sorsa is természetesen s mint nagysága másnemű, mint Széchenyié. 0 neki nem kellett százfejü hydrát legyö'zni, a szeretet, tisztelet, ragaszkodás karjain emelkedett s a mint a férgek nem rágták magukat át még éltében nevén, ugy hosszú álmában is csak testét emészthették meg s mi a hálás maradék őszinte szivbó'l fohászkodunk fel a magyarok Istenéhez: Ó adj nekünk több hozzá hasonlókat!