Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

129 démia az agg iró működésének félszázados írói jubileumát üli meg, az még mindig ifjú erőben működik. — 1858-ban adja ki a Halmay család két kötetét, 1860-ban eliliez járul az Oskolai és házi növendék-élet, 1861-ben a „Hullóvirágok" cz. gyűjteménye jelenik meg. Sőt majd „A magyar színjáték viszontagságai s majdan megalapítása Pesten" (M. Szinh. Szemle 1860.) ugyanazon évben olvassa fel Székács J. az Akadémiában kedves barátja: Ferenczy István felett emlékbeszédjét (Budapesti Szemle 1860. IX.); azután megírja a Széchenyi-album számára Széchenyi pestmegyei működését (Bp. Szemle 1862. 88. 1. XV.) s mindezekről igaz az, amit a Szemle a Ferenczy emlékezetét dicsőítő beszédjéről mond: „nem őszi lomb az, oly viruló örökzöld, mint a babér az iró és hazafi homlokán."

1) 1860-ban a nemzeti színházban két uj vígjátékát, a „Mátrai vadászat"-ot és az „Időjós"-1 adják elő, ez utóbbit köztetszés mellett. De a nemzeti színház, amelynek létrehozásában, mint láttuk, oly óriási része volt, nemcsak örömet, hanem fájdalmat is okozot az öreg Fáynak. Fia Gusztáv, ki a magyar zenében szép nevet vívott ki magának, az ötvenes évek elején készítette el első operáját „Fiesco"-1 s azt előadás végett be is nyújtotta a nemzeti színházhoz, azonban az operai igazgatóság visszautasította. Zichy Antal jóval később ugyan előadatta, de siker nélkül, ami az operai igazgatóságnak igazságot szolgáltatott; de a visszautasítás annyira elkeserité Fáyt, hogy egész 1860-ig, midőn két vígjátékát adták elő, a nemzeti színházba nem ment. A közélet, irodalom és művészet ifjú és agg liarczosai azonban egyenlő szeretettel, tisztelettel és hálával vették körül Fáyt. A régiek közül ugyan többen hiányoztak — Bajza élő halott, Vörösmarty teljesen elx) Budapesti Szemle. 1862. XV. 239. 1. 15