Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

130 csüggedve, majd nemsokára sirba dőlve, Ferenczy István, a szobrász már meghalt, Szemere Pál, az ifjúkori barát mindinkább elkeseredett s 1861-ben szintén elköltözött az élö'k közül; Czuczor fogságban sinlődött és küzdött prometlieusi kinjaival, Jósika a száműzetés keserű kenyerét ette — de helyükbe ujak léptek s a Kalap-utczai ház újra szentélye lett az irodalomnak és művészetnek. „Talán a sok kellemes találkozás, társaság és estély között mégis csak legkedvesebbek voltak Fáy házánál az András-esték. Ilyenkor természetesen mindenkinek jelen kellett lenni, aki a szeretet adójával tartozott a házi gazdának. A pesti társadalomnak jóformán összes magyar elemei mind elküldik ide képviselőiket. Először is a vármegye, mely a tekintetes táblabíró urnák kiván hosszú életet, erőt, egészséget, áldást, békességet.- Azután az Akadémia és Kisfaludy-társaság, melyek a magyar nyelv és irodalom barátját, pártfogóját, fáradhatatlan művelőjét tisztelik meg a testestől-lelkestől magyar földesúrban; majd a nemzeti színház áll elő, hogy a derék színműírónak elmondja jó kívánságai^ kinél nem volt lelkesebb bajnoka és pártfogója sem a nemzeti szinügynek, sem az egyes színészeknek: a férfiak és nők a Megyeri, Bartha, Egressy, Lendvay korából hálásan köszönik meg neki az ügyért és személyükért azt az önzetlen munkásságot és azt a szeretetet, melylyel a művészet és a társadalmi élet terén egyaránt fáradott értük. Megjönnek a takarékpénztár képviselői is, kik egy darabig úgyszólván az ő akaratán állottak. A pesti reformált egyház és evangelikus magyar egyház lelkészei: Török Pál és Székács József sem maradhattak el az ily alkalmaktól, magánbaráti szeretet és tisztelet is hivta őket, de a hivatalos üdvözletet is oly kötelességüknek érezték Fáy iránt, mplylyel méltóbbat soha nem illethettek volna. S ha mind-