Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

VII. Fáy András utolsó évei. — Az András-esték. — Egészségének hanyatlása, halála és temetése. — A nemzet kegyelete. — Fájnak, mint embernek, írónak s a nyilvános élet férfiának jellemzése. » Midőn a szabadságharez lezajlott, Fáy már 66 éves öreg ember volt, de pihenésre ekkor még nem gondolt. Irodalmi és társadalmi tevékenységét tovább folytatta. Részint emlékezéseit közölte, részint régibb műveit adta ki, részint pedig ujakat irt. A zene múzsája sem hagyja el s még késő öregségében, 1862-ben fia. Gusztáv nejének nevenapjára, Zsuzsanna napra, egy „friss" nótát komponál „mint vén czigány." Szellemét igénybe veszik a többféle intézetek, társulatok, saját egyházának ügyei, mint a pestmegyei református hitközség kuratora, lelkiismeretesen teljesiti kötelességét, pusztán az ügy érdekében, hazafiuságból. Kiadja harmadszor a „Hasznos házi jegyzeteket" (1852.), rajzokat ir az emléklapok számára (1852. Viharok s 1853-ban A könyvbuvár) ; emlékezéseit kezdi közölni, de azután félbehagyja, a Búzavirágok és Kalászok" (I—II. k. 1855.) czime alatt egy gyűjteményt ad ki műveiből s a következő évben a statisztikának tesz nagy szolgálatot „ Adatok Magyarország bővebb ismeretéhez

a ez. munkájával; 1855. és 56-ban két regénye jelenik meg s az előbbi évben kiadja még gyakorlati nevelési rendszerét is, czikkeket ir, mint pl. Szegényedésünk okairól

; Az ur, vagy gazda és cseléd közötti viszonyról (Magyar Sajtó 1856.) ugy, hogy 1857. nov. 29-én, midőn az Aka-