Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

126 szik a német szellem, de az előadás szárazságában is, a műnyelvben pedig a neologismus tulhajtása, a műnevek magyarositása által származott csodás zűrzavar és érthetetlen ség ellenőrzés nélkül terjedt: jól esik e' j könnyű magyaros prózával foglalkoznunk, mely a fejtegető előadásnak, ha nem is örök mintaképe, de mindenesetre példája és mintául szolgálhat arra, miként lehet a kellő közepet megtartani egyrészt a szónoki és költői, másrészt a száraz prózai előadás között, ha a czél tovább a megértetésnél és meggyőzésnél nem terjed. Az egyes szavak, a melyek Fáy korábbi műveiben a neologus csonkitási rendszer bélyegét hordják magukon, ujabb műveiben majd egészen hiányzanak; s alig lehetne egy-két mondaton kivül többet találni, a mit a magvarosság szempontjából hibáztatni lehetne. A mint egész előadásmódja olyan, mintha eszméit a társalgás által közölné hallgatóival, minden feszesség nélküli, oly magyaros is az; ha nem is hasonlíthatjuk az ékesen felzsinórozott feszes magyar ruhához, mely közönséges használatra nem s csak ünnepre való és csak azokon díszes, a kiknek arányos és telt idomai kitöltik; de nem is bő pongyola, mely a termetet ki nem tünteti és ezer redőjében az idomok plasztikája elvész. Fáy magyarosságára sokat tartott. Kiemeli ezt önéletrajzában is, mondván, hogy többen: Kölcsey, Kisfaludy S., Bajza stb. érdemül rójják fel neki, hogy művei nyelvre, tárgyra, alkalmazásra, jellemzésre, zamatra és életre nézve kiválólag nemzetiek, magyarok. Majláth gróf pedig igy nyilatkozott: „Fay's Werke sind mir unübersetzbar." „Ez okozza tán, jegyzi meg Fáy, csekély becsük mellett azt, hogy műveim más irodalmak előtt nagyobbára ismeretlenek maradtak, noha a hazában elég kapósak valának." Fáy minden műve szolgálatot tett a nemzetnek,