Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

125 Fáyt kora legmagyarosabb irói egyikének tartotta. De ezt teljes mértékben elismerve, nem mondhatjuk, hogy a műprózai stilnek valami kiváló mestere volt volna. Stilje ugy ezen nevelési munkáiban, mint publiezisztikai dolgozataiban egyszerű, világos, meggyőző, a meggyőzés eró'ltetése nélkül. Azonban nem mérkőzhetik kora kiválóbb Íróival, egy Kossuthtal, Desevffyvel vagy Keménynyel. Nincsen meg előadásában a túlságos bő mondatfüzés, mely Széchenyinek eszméktől áradó előadását jellemzi, de az a hév sem, mely a legnagyobb magyar stíljét gyakran költőivé teszi; sem Kossuth virágos, ékes, élénk nyelvével nem bir, sem Kemény tömörségével, sem Desevffy tiszta és meleg átlátszóságával; előadása rendszeres, eszmemenete és gondolatfüzései ellen semmi kifogást nem lehet tenni, álokoskodásokat nem használ s bár meggyőz, de elragadni, lieviteni nem képes. Nyugodt egyszerűség ömlik el egész előadásán, a melyből tisztán megérthetjük a dolog lényegét és minden körülményeit s e tekintetben stilje, Deák Ferenczéhez hasonló; higgadt tárgyilagos még akkor is, ha czáfol, ha félreértésekkel küzd; a szenvedély ereje és az indulat heve nála sehol ki nem tör, legfeljebb itt-ott a lelkesedés melegét érezzük ; könnyen olvashatjuk még tisztán felekezeti dolgokkal foglalkozó műveit is; terjengővé nem válik soha, még ha részletesen kell is valamit megmagyaráznia; de viszont gondolatai csoportosításában nem válik annyira tömötté, hogy megrágni valót adna. Ez bizonyos tekintetben nagy előnye műveinek. A lázas izgatottság korában, midőn a politikusok is költőkké váltak, s a természet bájait prózában, de sokszor önkényes szavakkal telt sajátságos költői nyelven magasztalta Vajda Péter; a tudományos művekben nemcsak a tartalomban lát-