Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

117 beg a mogyorófa süniből, melyet a parasztnyuzóknak éles körme ki nem irthatott . . . Egy évtized előtt még az urat nevelő liires intézetek közelebb állottak a kamcsatkai hires batuskához, mint Pestalozzi rendszeréhez, nem levén egyebek, mint nyirfapusztitók, a nevendék pedig lekorbácsolt aszalék, rendeltetése pedig csuszóféreggé válni a hatalmasabb lábainál, hogy az alattvaló előtt magasra kapott ajakáról annál rémítőbben hangozzék — a (lereseltetési parancs.

1

1*) E jellemzés nem túlzott, hű és szomorú képe iskolai s ebből kifolyólag társadalmi viszonyainknak, a melyek az alsóbb és felsőbb osztályok között voltak. Mélyen átérezte ezt Fáy és azért tette élete egyik főfeladatává a nevelés javítását; s ennek irányitóivá a vallást, erkölcsöt, emberiességet, nemzetiséget és természetességet és azonosságot. Emelni akarta a tanitó és nevelő erkölcsi és szellemi értékét, csak igy látta biztosítva a nevelés eredményét. De ha általában nagy tevékenységet fejtett ki a nemzeti nevelés és tanítás érdekében, különösen buzgón karolta fel saját felekezete egyházi és iskolai ügyeit. E téren különösen két kedves terve volt: a protestáns felekezetek uniója és a protestáns főiskola. Hitfelei között senki sem volt, a ki buzgóbban, merészebben, elfogulatlanabbul vizsgálta volna az egyházkormányzati és iskolai ügyeket s élesebben látta s mélyebben érezte volna ezek hiányait. Két nevezetes munkát irt e kérdésekről az Óramutatót*) 1842-ben, és az Oranegijedmutaiót 1843-ban, s ez utóbbival a „Prot, egyházi és iskolai Lapok

4' pályadiját nyerte el, a melyet ő 25 db. aranyra egészítve ki, egy teljes egyházkor mányi munka készítésére ajánlott fel. Az első mü megírására alkalmul szolgált a helvét») Nevelő-intézet 1833-ban. Életképek 1846. I. f. 814-815. 1. *) Óramutató. Jóakaratú hitfeleinek mutogatja Fáy András. Pest. 1842.