Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

118 vallásúak 1841. évi szept. 9-én tartott konventgyülése, melyen elnökül választatott gr. Teleky József. Fáy egyházi elnök választását feleslegesnek tartá, nehogy szakadás támadjon, de a feltámadt viharban Fáy kénytelen volt visszavonulni. Megtámadták a hírlapokban is, igy Péterfy Albert, nagyenyedi professor a „Mult és Jelen" 1841. 76. számában, Fáyval szemben az ellenkezó't vitatva. Itt, úgymond, a két fej volna egy, s csak világi elnökség fél-fejüség volna, mert egyházi és világi egymást kiegészíti. Hivatkozik e czikk az apostoli időkre, a hierarchia fejlődésére, a papságnak egyházi dolgokban nagyobb jártasságára s azon áldozatokra, a melyeket szegénysége daczára a protestantismus megalapítására és fentartására hozott. Fáy az Óramutatóban mindenütt a történelmi fejló'désben a protestantismus szellemét keresi, s hivatkozva azon nagy befolyásra, a melyet fejedelmek s általában világiak, magoknak a papok áthelyezésére, felfüggesztésére s egyházi ügyekre gyakoroltak, a protestantismus lényegéül a haladást, tökéletesedést tekinti, s igy a változásokat nemcsak lehetségeseknek, de a körülményekhez képest szükségeseknek is tartja. A papokat ugy tekinti, mint az egyház többi tagjait, a kik nem áldozópapok, közbenjárók Isten és ember között, hanem csak az isteni szónak szolgái, az egyházi társaságnak tisztviselői, a kik a társaságtól birják hivatalukat, ha tehát minden hivő tagja az egyháznak, annak igazgatásában minden hivőnek joga van résztvenni, a kiknek a jogát az egyházkerületi képviselők gyakorolják. Megrójja Fáy az egyes prot. felekezetek kizárólagosságát s hogy nincsenek a protestantismus szellemétől áthatva, megrójja a prot. papok hierarchiai hajlamait s az apostoliságot csak a papi hivatalra nézve ismeri el, de azt tagadja, hogy a prot. egyházban van parancsoló és engedelmeskedő fél (99. 1.)