Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

4 A gyermek növekedett szabadjára hagyva, játékai által testileg erősödve, és az emberekkel való nyílt érintkezés által fejlődve benne a férfi legszebb erényei: az őszinteség s az emberiség sorsa iránti érdeklődés ; kedélyének és szellemének csapongásai és kora érettsége már ekkor mutatkozott. Kevésbé erős lélekben, mint Fáy, a nagyanyai kényeztetés és túlságos gyengédség epedő érzékenységet és kényességet fejtett volna ki; de Fáyban az őszinteség mellett — mert csínyeiért nem kellett meghunyászkodnia — alapját vetette meg azon érzékenységnek, mely nem magába vonul, hanem tettekben nyilatkozik, a csalódás nem embergyülöletet szül, hanem még eró'sebb törekvést: használni az emberiségnek s különösen saját hazájának. Csakhamar azonban a nagyanyai elnézést és gyengédséget durvaság, a szabad csapongást kíméletlen korlátozás váltotta fel. Alig hétéves korában a sárospataki iskolába vitték s magánnevelőül Sinka Mihályt, egy különben tudományos, de tapintatlan, nevelésre nem alkalmas fiatal embert adtak melléje, a ki az élénk gyermeket durva ^eszközökkel, még vesszővel is fékezte. Szerencsére nem sokáig hagyták mellette s még elég korán egy oly férfiú vezetése alá került, a kinek szelid bánásmódja, emberszerető lelke csirájában elfojtotta azon könnyen bekövetkezhető káros visszahatást, melyet az első nevelő kíméletlen modora mindenesetre előidézett volna. E második nevelő Kovács István volt. Az ő jótékony hatása alatt a gyermek kedélye és értelme szépen fejlődött, a miről maga Fáy is első munS ha a belsejét is megtudni kandicska, E mondolaságnak nem árt egy-két fricska, Melylyel külső haját szépen letördelje, S lássa a gyümölcsnek, milyen belső mellye. Vájjon keserü-e? édes-eV üres-e? Addig hadd maradjon mint találós mese.