Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

5 kajának, a Bokrétának, Édes hazám ! cz. előszavában hálásan emlékszik meg, mint az ő kertecskéjének „hive-n dajkálódó kertészéről", kinek, úgymond, szülei után legtöbbel tartozik. Nem csodáljuk tehát, hogy Fáy eleven észszel és kedélylyel s ily nevelővel megáldva, csakhamar kitűnt tanulótársai között és kiválóságát egész tanulói pályáján megtartotta, majd később — az életben is. Szemere Pál jegyzi fel, hogy az intézetben az 1797-iki évben minden osztálynak meg volt a maga zászlója és dobja s az ifjak szerdán és szombat délután ki szoktak vonulni a mezőre, hol versenyeket rendeztek. Fáy ez évben mint syntaxista legyőzte a rhetorok elsejét s két zászlóval és dobbal kisérve, diadalmenetben vonult haza; de kiválóságát már e 12 éves korában is mutatja az a körülmény, hogy 1798-ban, Gellei János köztanitót, a Robinson fordítóját egy hétig helyettesitette, ugy az iskolavisitatorok, mint saját társai legnagyobb megelégedésére.

1) Tizenhároméves korában 1799-ben ment Pozsonyba németszóra, a hol szintén kiváló szorgalommal végezte tanulmányait egészen 1863-ig az evangelikus lyceumban s együtt lakott a nála négy évvel idősebb Szemere Pállal. Komoly s hasznos irányú törekvése már ekkor nyilvánult; Márton József a grammatika és szótáriró kértére, az általa olvasott magyar könyvekből szavakat jegyzett ki szótára számára.

2) Fáy tanulmányai szorgalmas végzése és a zene mellett nemcsak olvasott, hanem már irt is. Midőn már a nevelő nem volt mellette, mikor — saját szavai szerint — maga vette át kis örökségét s mivelni kezdte, — „kecsegtető remények közt ültetgette által beléje a x) Divatcsarnok 1853. 124. 1. 2) Tóth Lőrincz: Fáy A. emlékezete Kisfl. Társ. Évi. II. k. 190. 1.