Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

83 De e fegyverek már a 16-ik században ott lógtak a hol Dugonics látta azokat, mint ezt Gerlach István, b. Ungnad Dávid, Maximilián konstantinápolyi követének udvari papja bizonyítja, ki 1573. junius 21 én ott látta a fegyvereket a budai vár bécsi kapuján, láthatta Ilosvai is, mint e soraiból következtethetjük : „Ott vagyon mostan is Miklós feje csontja, szertelen tömérdek agya koponyája. Még most is ott vagyon nagy öklelő fája ..." Ilosvai határozottan említi Toldi Miklós születése helyét és évét : „írtak akkor ezer három száz és húszban, Toldi Miklós hogy születék Nagy-Faluban"; s hogy ez adat hiteles, nem csak a történeti énekszerzők hitelességre törekvésök alapján hihetjük, hanem a mellett bizonyít azon 1552-ből való biharvármegyei conscriptio is, a mely három Toldi Miklóst is említ s a család genealógiájára nézve nagyon fontos adat. De mellőzve most a további dolgokat, a melyek Toldi Miklós történeti egyéniségére vonatkoznak, tény az, hogy Miklós emléke a XVIII. század végén a nép között fenn volt, sőt megvan a mai nógrádi nép mondájában is, fennmaradt tehát a legújabb korig s azt hiszem, Arany Jánost is nem csak Ilosvai verse, hanem az élő hagyomány is támogatta. A Toldi-hagyomány nagy elterjedtsége mellett bizonyít Dugonics nyilatkozata : „én őtet nógrádvármegyeinek lenni állítom, akár Told faluban, akár Nagy-Faluban született, mert mindakettőt mondják születése helyének, ugy veszekedvén érette, mint Homerosnak születése helyéjért hét városok veszekedtenek".

1 Dugonics után ötven esztendeig nem foglalkozik az irodalom Toldi alakjával s csak Arany gyönyörű költeménye fordítja rá újból a ügyeimet. Az irók, a kik vele foglalkoztak, részint valóságos létezését támadták meg, részint pedig a róla szóló mondák magyar eredetét tagadták. Toldy Ferencz mythikus alaknak tartja s igy szól róla : „En abban (Toldi-mondában) egy, a magyar őskorból, vagy épen eleink mythosából fenmaradt töredéket vélek felismerni, melyben az a Toldi, kire utóbb a keresztény Miklós név tapadott, a testi erő s ügyesség (?), a bátorság s szívbeli deréhség (?) képviselője volt, körülbelül mint a helléneknél (Herakles), phoenicziaiaknál, indoknál stb. is tiszteltettek, kikkel jellemben a mi Toldink meglepőleg (?) 1 Mindezeket részletesebben lásd: Szilády Á. Régi magyar költök tára, III. k. 5*