Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886
Tóbiásnak házasságáról való históriá ban (1550.) Miután az Isten igéjének bű megtartására inti az olvasókat és a házassági tisztaságot ajánlja, mely győzedelmeskedik az ördögön, megtámadja a lakodalmi kicsapongásokat : De ha ti bégyültek az mennyekezöben, Kétféle nagy jószág vagyon erkölcstökben, Az első jó erkölcs áldott részegségben, Az másik jó erkölcs az nagy tombolásban. Kevély öltözet, az ifjak mérges szemhunyorgatása miatt, köztük forgódik az ördög „fakéssel", „nem szerez jót higyed ott az mesterséggel". Bor-elköszönésben azon tanácskoznak, ajtót hogy megostromoljanak ; „Bizony nem tisztesség, bátor elhadjátok, Mondom csak bolondság valahol kaptátok." A Makkabaeusról (1549.) szóló históriából csak azon általános tanúságot vonja le, hogy „sem részeg, sem orv, sem tolvaj, sem parázna, mennyországnak örökségét nem birja"; de a Moyses és Jósue hadáról Amalek ellen (1550.) határozott és erélyes hangú vonatkozásokat találunk nemzetünkre, különösen a vitézekre. Mig Moyses kiterjesztett karokkal imádkozott, a zsidók győztek, különben az amalekiták ; igy hogy a magyarnak nincs szerencséje a hadban, annak nem egyéb az oka, mint hogy nem tudtunk akkor imádkozni. Ugy indultunk : „jer ria az bestiákra !" De ha Moyses szerint esedeznénk az Istennek, jó szerencsét engedne nekünk. Az Isten hatalma pusztította el a különböző nemzeteket, minket ő vezetett Magyarországba és szent hitére, a pogán törököt is ő küldte reánk, de bizzunk benne, hivjuk őt segitségül igaz hittel, megrontja a törököt, mint megrontá az amalekitákat. Intéseit buzgó fohászszal végzi, melyben a török megrontását, országunk oltalmát kéri, „hogy dicsérhessük ebben ő szent felségét, tanólhassuk békével szent igéjét". Általános moralizálás van Izsák áldozata históriájában. Az egész 240 sorból áll, 148 sorban elmondja a történetet elég folyékonyan, a többi terjengő ismétlésekkel telt elmélkedés, a melynek lényege, hogy a jámbor a csapások és megpróbáltatások között is állhatatosan bizik Istenben és képes mindent feláldozni Istenért; jó példaadásra is kell törekednünk, hogy az emberek lássák Isten dicsőségét s elismerjék, hogy Isten fiai vagyunk. Mint Batízi, Dézsi András is foglalkozik a világ végével, A világ kezdetitől lőtt dolgokban, előbb elmondja a világtörténetét az ember teremtésétől kezdve s a világ végéről szól, mi tüz által