Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

51 Vegyétek eszetekben prókátorok ismét Kik az hamis pert is forgatjátok pénzért, Es az igazságnak ti nem hagytok békét, Kinek nincsen sok pénze, az el nem viszi véle. Oh ha gondolnátok az pokolnak tüzét, Az gyehenna tűznek ö nagy sebességét, Nyilván elhagynátok az sok hamis perlést, Hamissat nem jámborítnátok pénzért. így adnak a szent történetek a jámbor költőknek alkalmat arra, hogy feddjenek, dorgáljanak, intsenek, buzdítsanak mindenkit s keserűségüket kiöntsék a vallási és politikai ellenfelek ellen. Bőven kap tanúságot és intést a király és szolga, vezér és közlegény, polgár és katona, szegény és gazdag, igaz hivő és nem igaz hivő, törökpárti és németpárti, és nem kerülik ki a figyelmet az emberi és társadalmi élet különféle viszonyai és állapotai; magasztalásban csak az igaz hivők és az igaz hitű prédikátorok részesülnek. Az elbeszélés mindig az erkölcsi oktatás kedvéért történik s a tanúság nyilt levonása csak ritkán marad el. E kor egyik, tartalom tekintetében legnevezetesebb munkája, Tlosvai Pétertől: „Ptolemeus királynak históriája" s mely tárgyánál fogva : Moyses öt könyvének zsidóról görögre fordítása a hetvenkét tolmács által, szintén ide tartozik, telve van ily tanúságokkal s ugy látszik fordítása épen csak e tanúságok kedveért történt. Bár e mű fordítás, de leghívebb kifejezője a XVI. század protestáns, erkölcsi és nemzeti felfogásának, az olvasó közönség műveltségének és szellemi igényeinek A fordítás Aristiasnak Philokrateshez irt görög levele, illetőleg e levélnek 1561-ben megjelent Gartitius-féle latin fordítása után készült. A prot. költőnek méltán ragadta meg figyelmét a bölcs és tudós király, Ptolemeus s egyik legszebb tette, a biblia lefordíttatása görög nyelvre. Azonkívül az Egyptomban fogva levő zsidókat szabadon bocsátja s e tény sincs vonatkozás nélkül a protestantizmusra; a bibliafordítás pedig nemcsak mint műveltségtörténeti tény és adat, hanem, mint vallási cselekedet is megragadta Ilosvai figyelmét, ki ekként nem önkénytelenül, esetleg, hanem teljes öntudattal választotta ki fordítása tárgyát, annyival is inkább, mert azt alkalmasnak találta arra, hogy Ptolemeus példájával főurainkat a magyar irodalom pártolására buzdítsa, benne egy igazán vallásos és müveit fejedelem mintaképét adja s mind a fejedelmeknek, mind a nemzet különböző osztályainak, a Ptolemeus 2*