Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

III. YERSES KRÓNIKÁK. Általános jellemzés és felosztás. Azok a változások, a melyek Magyarországban a XVI. század első tizedeiben, politikai, vallási, társadalmi tekintetben előállottak, már a megelőző században előkészítve és egymással oly szoros összeköttetésben valának, mint másutt sebol. Azok a körülmények, a melyekről Apáti Ferencz „Feddő éneke" oly erős, kíméletlen gúnynyal szól, mind hatalmasabban lépnek előtérbe. Mátyás erélye az olygarchákat egy időre megfékezte, és uralkodása alatt a pór magát „Sámsonnak allejtá" ; a papság birtokaival meglehetős önkényesen is bánt és lehet, hogy nem annyira az erkölcsi sülyedés, mint az üres királyi kincstár indította egyes apátságok eltörlésére ; a magyar egyház jogait védte, az ország hatalmát növelte, a tudomány, irodalom, művészet által dicsőségét öregbítette; de ezek mellett az egyházi tekintélyt csökkentette, a lappangó elégedetlenséget szította, a kincstárt kiürítette. Az állapotok, a melyeket Mátyás vas erélye összetartott, halála után feltartóztathatlanul feloszlásnak indultak. A gyenge és erélytelen utódok: II. Ulászló és II. Lajos, nem voltak képesek féken tartani az olygarchákat, a kik között a később királylyá lett Szapolyai János volt a legkiválóbb és leginkább nagyravágyó. II. Ulászlóban tehetség és erély egyaránt hiányzott, II. Lajosban uralkodása végén feltörekvő jóakarat az erélytelenségbe, tehetetlenségbe fulad. A nép elnyomva és kizsarolva, a főnemesség önérdekei által egymás és a trón ellen törve, a nemesség ide-oda ingadozva, az egyház tekintélye megcsökkenve, a trón lelki és anyagi nyomortól egyaránt megtámadva, minden rend és fegyelem feloszlásnak indulva, közeledett nemzetünk a történetünkben oly gyászos, kihatásaiban oly végzetes naphoz, a mohácsi vész napjához. Nemcsak a trón vesztette el minden